Jobb megtanulni, hogyan profitálhatunk a halálfélelemből, mint figyelmen kívül hagyni. Nem kell úgy élnünk, hogy kísért minket a halál, de muszáj tudatában maradnunk a létezés törékenységének. Ez a megértés segíteni fog, hogy a lehető legjobban értékeljük a hátralévő időnket.

Kapcsolódó idézetek

1. A halálfélelemmel ugyanúgy szembe kell néznünk, mint minden más félelmünkkel. Képessé kell válnunk arra, hogy elképzeljük a saját elmúlásunkat, meg kell barátkoznunk a gondolattal, ízekre kell szednünk, meg kell szabadulnunk a rémisztő gyermekkori halálképzetektől. Ne higgyük, hogy a halál gondolatát túl fájdalmas elviselni, hogy tönkretesz bennünket, hogy a mulandóságot tagadni kell, hogy életünk értelmetlenné válik az igazság fényében. Az efféle tagadásnak mindig megvan az ára - belső világunk és látókörünk beszûkül, racionalitásunk elhomályosul. Végül beleesünk a teljes önámítás csapdájába. Irvin David Yalom
2. Bármeddig élhetsz, nem érzed azt, hogy mindennel végeztél. Meg kell tanulnod hagyni, hogy továbbmenjen a világ; elfogadni, hogy a halál az élet része.
3. A legtöbb ember számára a halálban nem az a legfélelmetesebb, hogy meghalnak, hanem a haldoklás, a szenvedés. Nagy különbség. Hogy ennek a mélyére ássunk, nagyon hasznos leválasztani a mintegy szükséges szenvedést az olyan szenvedéstől, amin viszont változtathatunk. Az előbbi az élet természetes, nélkülözhetetlen eleme, az alku része, és ennek teret kell adnunk, felnőnünk és alkalmazkodnunk kell hozzá. Nagyon jót tud tenni, ha felismerjük az önmagunknál nagyobb erőket. Ezek arányosságot adnak, mint egy kozmikus kiegyenlítődés.
4. Túlélni, túlélni szépen, - ezt kell megtanulni. Hallgatni önmagunk előtt is, hogy ne kelljen hazudni önmagunknak; feledni, elodázni, végig nem gondolni, élre nem állítani semmit, mert az életet csak vagy igazul, vagy tûrhetően lehet élni és az utóbbi mégis fontosabb. Kaffka Margit
5. A halál figyelemre méltó dolog. Az emberek úgy élik az életüket, mintha nem létezne, és mégis, talán a halál az egyik legfőbb ok az életre. Néhányunknak annyira erősen benne van a tudatában, hogy dühössé és makaccsá válunk tőle. Néhányunknak szüksége van az állandó jelenlétére, hogy láthassuk, mi az ellentéte. Megint másokat annyira lefoglal, hogy már jóval azelőtt ott ülnek a váróteremben, mint hogy bejelentette volna érkezését. Félünk tőle, és mégis, a legtöbben leginkább attól félünk, hogy valaki mást ragad el, nem minket. Mert a halállal kapcsolatos legnagyobb félelmünk az, hogy elmegy mellettünk. És ott hagy minket magányosan. Fredrik Backman
6. Tudatosabban lehet élni, és idővel rájössz, hogy megéri. Intuitívnak lenni, menni a szíved után, és rohadtul nem azzal foglalkozni, hogy ki mit mond körülötted. Tanulj meg kívülálló lenni, és csak az utaddal foglalkozni, onnantól nem lesz előtted akadály. Menni kell. Ha pedig valakin érzed, hogy kell neki egy kis löket, igenis tessék megadni azt. Oravecz Nóra
7. Időnként jó félni. A félelem megőrzi az ember élénkségét. A figyelmét. A józanságát. Dean Ray Koontz
8. Mindegyikünknek meg kell barátkoznia a halál gondolatával, ha valóban jóvá akar válni. Nem szükséges naponta vagy óránként rágondolnunk. De valahányszor az élet útján olyan pontra jutunk, ahol a köröttünk levő világ elhomályosul, és előttünk a távolban világosan feltárul az út vége, ne hunyjuk be a szemünket. Álljunk meg egy pillanatra, nézzünk a távolba, aztán menjünk tovább. Ha ily módon gondolkodunk a halálról, megtanuljuk szeretni az életet. Ha megbarátkoztunk a halállal, minden hetet, minden napot ajándéknak tekintünk majd. Csak ha képesek vagyunk - lépésről lépésre - ilyennek elfogadni az életet, akkor válik számunkra igazán értékessé. Albert Schweitzer
9. A haláltól nem szabad félni. Úgy lehet, mire odajutunk, fényesebb lesz, mint az élet.
10. Meg kellene szokni azt a gondolatot, hogy semmit sem nyerhetünk azzal, hogy élünk, de azzal sem, hogy meghalunk. Ebből a bizonyosságból kiindulva előnyösen megszervezhetnénk a létünket. Emil M. Cioran