Jól ismert jelenség, hogy egy-egy kultikus, sokat hallott, sőt többnyire kívülről megtanult vers egyes sorait anélkül olvassuk, vagy éppen mondjuk, hogy rákérdeznénk a jelentésére. Még akkor is így van ez, ha kis "döccenőt" érzékelünk a szöveg logikai struktúrájában vagy koherensnek ható képrendszerében stb. Ha ezeket a szöveghelyeket közelebbről szemügyre vesszük, időnként nagyon érdekes vagy éppen zavarba ejtő jelentésekkel szembesülhetünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha a szöveg vers, regény (...), akkor gyakran előfordul, hogy a versengő értelmezések nagyjából egyformán elfogadhatóak, és nagyon is nyitott kérdés, hogy melyik a legjobb, vagy melyik az igazi. Ezekben az esetekben előfordulhat, hogy a szerzőt nem tudjuk megkérdezni (...), vagy ha mégis, a válasz nem perdöntő. Mert mi van, ha a szerző momentán csak zavarosan tudja vagy netán elfelejtette, hogy mire gondolt? Sőt a szerző akkor is zavarba jöhet, ha a szöveg vadonatúj, ha épp most mondta ki, mégis kételyei támadnak a tekintetben, hogy mire is gondolt, vagy - és talán ez a legpikánsabb eset - hevesen és őszintén kiáll valamilyen kimondottan másodrendû és egyáltalán nem meggyőző érzelmezés mellett. A szöveg tényleg lehet jobb, mint ahogy a szerző érti. Daniel Dennett
2. Ha valaki (...) ismeretlen környezetbe kerül, s kényszerítve van, hogy bármiből - a legcsekélyebb jelekből, a fal meszeléséből, az ablak nagyságá­ból, egy elheverő késből, kalapács­ból - olvassa ki ne csak jelenlegi helyzetét, de esetleg a vele tör­ténteket is, vagy azt ami várható: megteszi. Bizonyos jeleket baljós­nak, másokat reménykeltőnek tart majd, egyes tárgyak, színek, moz­gások hiányának is jelentőséget tulajdonít - tehát a kapott mini­mális információt szorult helyze­tében maximálisan hasznosítja. De ha egy versben "csak" ennyit ta­lál az olvasó, hajlamos érthetetlenségről, értelmetlenségről beszél­ni. Mezey Katalin
3. Vannak dolgok, amelyeket egy adott korban még nem tudunk tudományosan megmagyarázni, sőt akár teljességgel valószerûtlennek is tûnnek, de később kiderül, hogy mégis léteznek. Gondolj arra, hányszor bizonyosodott már be, hogy egy-egy múltbéli legenda valós tényeken nyugszik.
4. A vers - az a belső valóság. A vers szabad, szürreális képzetek egymásutánja, amelyet a valóság a költő tudata alatt életre hív. Látási és hallási asszociációk sora. És az olvasónak alá kell vetnie magát ezeknek az asszociációknak (...) akkor érti meg őket. Karel Capek
5. Én a vers szövegét mindig úgy értelmezem: ez is valamit elmesél, mintha egy filmet néznék meg. És amit én látok, azt próbálom mással is láttatni. Igyekszem létezővé tenni, életre kelteni a helyzetet, amit a szöveg megmutat. Nem biztos, hogy így kell verset mondani, de én így tudok, engem a vers így érdekel. És csak azt tudom jól elmondani, ami valamiért közel áll hozzám, ami valahogy megfog.
6. A vers többrétegû titok, mindig és mindenkinek más és más. Koronként más az olvasóknak is. Mozgása, változása és kiterjedése is van. Kovács András Ferenc
7. Ha nem tudjuk, hogyan ellenőrizzünk egy elméletet, akkor joggal kételkedhetünk abban, hogy van-e egyáltalán valami olyan valóság (vagy valóságos szint), amelyet a kérdéses elmélet leírna; ha pedig pozitíve tudjuk, hogy nem lehet ellenőrizni, akkor kételyeink növekedni fognak; arra gyanakodhatunk, hogy egy puszta mítoszról vagy meséről van szó. Ha azonban egy elmélet ellenőrizhető, akkor ebből az következik, hogy bizonyos fajta események nem következhetnek be; s így az elmélet állít valamit a valóságról. Karl Popper
8. A versnél az egyik legfontosabb az, hogy úgy, olyan különleges módon álljanak benne össze a szavak, ahogyan sehol máshol nem állnak össze. Ebből következik az, hogy egy ilyen módon összeállt versszöveg nagyon mást fog tudni mondani nekem a világról, mint amit bármely más helyzetben megtapasztalhatok. Lapis József
9. A képeknek története van, és ezek a történetek könnyen vagy nehezen fejthetők meg, vagy éppen megfejthetetlenek. Mindenképpen megérdemlik azonban, hogy nyomozzunk, megkíséreljük feltárni keletkezésük körülményeit. Gerevich József
10. Ha hallasz egy dalt, aminek a szövege megragad, számodra jelent valamit, ha olvasol egy könyvet, egy idézetet, amiről érzed, hogy közöd van hozzá, ha látsz egy gyönyörû tájat, ami megigéz, gyûjtsd magadba. De ne öncélúan. Mert mindez egyszer értelmet nyer. Csitáry-Hock Tamás