Karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak (...), de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy magányos karácsony, ha szomorú is, akkor is lehet szeretetteljes.
2. Általában is igaz: van karácsonyi szomorúság, amely szorítóbb, reménytelenebb, mint a más napokon jelentkező. Hiszen aki karácsonykor szomorú, az kétszeresen az, mert mások olyan boldogok, békések, örvendezők. Akit karácsony estéjén szorít sarokba magányossága, akit most kínoz a friss gyász fájdalma, aki most szenved kórházi ágyán, aki most irigykedik mások otthonának békességére, azt kétszeresen gyötri a kín, kétszeresen sújtja a gyász és fájdalom.
3. Az ember igyekszik csak a szép karácsonyokra emlékezni. A karácsony összeforrott a béke és a szeretet ünnepével, s elsiklanak a szomorú karácsonyok. Kikopnak az ember emlékezetéből. Vizi Elek Szilveszter
4. A karácsony számomra (...) elsősorban a barátság ünnepe. Bennem az a gyermekkoromból származó ideális kép él erről az ünnepről, amikor filléres, inkább szimbolikus ajándékokat adtunk egymásnak, de teljes hittel és őszinteséggel. Riaszt, amivé ez az ünnep mostanában fajult; a pánikszerû vásárlások és az azt követő kimerült bezárkózás rítusává.
5. Karácsony éjszakája a legcsöndesebb idő, ami létezhet. Mintha emlékekből lenne az egész világ.
6. Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében. Fekete István
7. Valahányszor a közeledő karácsonyra gondoltam (...), kellemes, megbocsátó, jótékony, nyugalmas időszakként gondoltam rá; az évnek egyetlen olyan szakaszára, mikor a férfiak és nők egyként kitárják addig elzárt szívüket, és a sír felé tartó utazáson útitársakként gondolnak a náluk szegényebbekre, nem pedig holmi idegen fajra, amely másfelé utazik. Charles Dickens
8. Nemsokára karácsony lesz. Szép, meleg, barátságos kis ünnep, az esztendő legszebb napja, amelyen az emberek, ha még olyan fásulttá és érzéketlenné is tette őket a hétköznapok szürke melankóliája, felengednek a hidegségükből, vidámak lesznek, derûs lelkûek és tréfakedvelők, mert a karácsony hangulata megüli a lelküket s a barátságos szobák melengető mélyén felgyúló pici gyertyák fénye mellett szívesen fognak áldozni az otthon és a családi szeretet szellemének. Sztrakoniczky Károly
9. Egy régi, elhagyatott háznál nincs szomorúbb látvány. (...) Mintha mindig csak a múlton merengene, és gyászolná a soha vissza nem térő napokat. (...) Üresen kong, és senki nem jár benne, csak a szél. (...) Talán holdsütötte éjszakákon mind visszajárnak... a múltbeli kisgyermekek, a rózsák és a dalok lelkei... és egy pillanatra az öreg ház is újra fiatalnak és boldognak álmodhatja magát. Lucy Maud Montgomery
10. Ahol igazi az érzés, ott átöleli az ünnep a jelenlévőket. Ott, ha kialszanak is a fények, dobozba kerülnek is a díszek, a dekorációk, lehetnek a mindennapokban nézeteltérések, akár veszekedések is, de az összetartozás, a szeretet, ha halványabban is, velük marad, hogy újra ünneplőbe öltözhessen egy év múlva, karácsony ünnepén. Mikola Péter