Kerekecske, dombocska, Itt szalad a nyulacska! Erre megyen, itt megáll, Itt egy körutat csinál. Ide búvik, ide be: Kicsi gyermek keblibe.

Kapcsolódó idézetek

1. Ring a bölcső, ringadozz! Hajlandó szál, ingadozz! Szép leányka, szunnyadozz!
2. Jó reggelt, jó reggelt! Ébredjetek szépen! A Napocska is felébredt, s fent jár már az égen. Aranyosi Ervin
3. A csecsemők csecsemők. Az, hogy fiúk vagy lányok-e, számukra egyre megy, és nekünk sem kell, hogy ez problémát jelentsen. A csecsemők szeretik, ha dajkálják őket, ha játszanak velük, ha csiklandozzák őket, és szeretnek gügyögni is; fel akarják fedezni a világot, és azt akarják, hogy dobálják őket. Steve Biddulph
4. Ha kinézek a kertbe, erre a kis vacak fácskára, az jut eszembe, hogy "Úristen, mi folyik itt!" És ámuldozom, míg meg nem unom, hogy ámuldozom. Kukorelly Endre
5. A folyóvíz sem kérdezi, miért nem maradhat ott, ahol lankás és szelíd a táj. Búzamezők, kicsi falvak és dombok között. Igaz, hogy ott kicsit lassabban folyik, hogy jól körülnézzen, de nem állhat meg. Molnár Krisztina Rita
6. Farsangolni csuda móka, együtt mulat nyuszi, róka. Kutya, macska, kis egérke körtáncot jár, nevetgélve. Mentovics Éva
7. Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni Majd az unokáknak, mikor körbeállnak Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni! Anna and the Barbies
8. Nézz csak körül, itt minden él! A virágok, a fák, még a békák is a körforgás részei. Minden változik, minden növekszik, mint te. Az életed sohasem ugyanaz. Egykor gyermek voltál, és mindjárt felnőtt nő leszel. Egy nap felnősz, valami fontosat teszel, gyerekeid lesznek, és egy nap elalszol te is, mint a gyertya lángja, utat engedve egy új életnek. Ez bizonyos, ez a dolgok rendje. (...) Senki sem akar meghalni, de ez a körforgás része, úgy, mint a születés. Nem élhetsz halál nélkül.
9. Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák. Rajtuk át Isten szól: jövök. Reményik Sándor
10. Az emberek olyanok, mint a házinyulak. A házinyulak a tehénistállóban. Meleg, büdös lyukakban laknak, összebújnak, és boldogok. Ki-kimerészkednek a félelmes világba, fülüket hegyezve rágcsálják a szénát, amit az óriási marhák lehullatnak az alomra (...), minden mozdulásra visszabújnak lyukaikba. Kodolányi János