Kétféle irodalom létezik; az egyiket mi írjuk, a másik minket ír. Amelyik minket ír, veszélyes. Oda jutunk, ahová nem kívánkozunk. Azt nézzük, amit nem szeretnénk látni.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem vagyunk egyformák. Ami egyikünknek mûködik, lehet, hogy másikunknak ártalmas. Ahogy mondani szokták, ami az egyik embernek étel, a másiknak méreg. Julian Brass
2. Sokféle tekintet létezik. Van olyan, amelyikkel ölni lehetne; olyan, amelyik hódít, vagy kíváncsi, határozatlan, ártatlan, arcátlan... Olyan is van, amelyik elfordul attól, amit nem kell látnia, és olyan, amelyik behódol a másik tekintete előtt.
3. Az irodalom nem feltétlenül az életerő jele. (...) Olyan furcsa jégzajlás indul az ember agyában, hogy gyakran összekeveri a valóságot a fikcióval, a képzelgésekkel, és rejtett összefüggésekre jön rá. Az irodalom olyan, hogy az ember kitalál valamit, és elkezdi írni. Nem feltétlenül önvallomást. Aztán mégis önvallomás lesz belőle. Bereményi Géza
4. Ezért olyan érdekes az irodalom. Minden értelmezés kérdése, és száz embernek százfélét jelenthet. Sosem jelenti kétszer ugyanazt.
5. Az irodalom végső soron nem más, mint egy lehetséges "közlekedési" (jel)rendszer, csak éppenséggel az emberek közötti közlekedésről, ha tetszik, a lelki, érzelmi, hangulati közlekedésről szól. A "tartalmak" azonban ugyanazok, mint a valóságos közlekedésben, csak itt a versekből, drámákból, novellákból tanuljuk meg, hogy hova, milyen érzelmi, értelmi, hangulati tartományokba "tilos behajtani", hol szabad megfordulni és hol nem, mikor kell várakozni, és mikor kerültünk zsákutcába...
6. Egy rossz könyvet írni ugyanannyi munka, mint egy jót, sőt néha több, mert a jó írja magát, a rossz meg nem. Vámos Miklós
7. Írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket. Jojo Moyes
8. A negatív vélemények között is különbséget kell (...) tenni, hisz van, aki öncélúan bántani akar, de olyan is van, aki kulturáltan leírja, hogy mi nem tetszik neki abban, amit csinálok. Utóbbiból akár még tanulni is lehet.
9. Azt hiszem, két ellentétes irány jelenik meg a szövegeimben: legyen bennük valami nagyon egyértelmû, és valami nagyon nem egyértelmû, valami titok. Vizuális típus vagyok, így nemcsak mondatokban, szavakban, nem kizárólag verbalitásban gondolkodom, hanem sokszor megjelenik egy kép is a fejemben, létrejön egy belső tér, aminek a részletei így bejárhatók. Írás közben aztán kiderül, mi mûködik és mi nem. A hangulatok fontosak, a sugalmazás, a titok. A szájbarágós rész nem érdekel. Ahol nincsen semmi titok, ott véget ér az irodalom. Simon Márton
10. Kétfajta lehetőség van: az egyik, amibe belebotlunk, és a másik, amit mi magunk teremtünk. Nagy nehézségek idején nem szabad elmulasztanunk, hogy megteremtsük a lehetőségünket. Szaigo Takamori