Kezdte úgy érezni magát, ahogy a sivatagban érezte: mintha örökké kellene gyalogolnia, anélkül, hogy eljutna valahová.

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy érezte magát, mint aki mély kútba tekint, és nem lát benne vizet, pedig emészti a szomjúság. Jean-Pierre Montcassen
2. Lelke mélyén azonban úgy érezte, mintha az ûrben zuhanna, szárnyak nélkül, és csak a félelem venné körül.
3. Első érzése valami végtelen ámulat volt. Reményének e szertefoszlása valósággal összezúzta. Elveszettnek érezte magát, mint az örvény mélyére hullt ember, aki tudja, hogy nem segít rajt senki, és hogy meg kell halnia. Gustave Flaubert
4. Belém hasított a jóvátehetetlenség fagyasztó érzése. (...) Tûrhetetlennek éreztem már a puszta gondolatát is, hogy nem hallom többet a nevetését. Hiszen olyan volt számomra, mint forrás a sivatagban. Antoine de Saint-Exupéry
5. Csak mentem-mentem, azt sem tudtam, merre, azt sem tudtam, hová. A szívemen, mint valami szorító kígyó, vonaglott a fájdalom. Gárdonyi Géza
6. Úgy éreztem, mintha egy óriási szakadék szélén álltam volna, és nem volt senki, aki visszahúzzon. Senki, akit érdekeltem volna, vagy aki egyáltalán észrevett.
7. Belső nyugalom híján úttalan utakon vándorol az ember. Az elérhetetlen messzeségek szomjúhozása és a sóvárgás utánuk megfosztják őt a közeli, a jelenvaló áldás élvezetétől. Johann Heinrich Pestalozzi
8. Úgy érzi, elvesztett valamit, ami soha nem is volt igazán az övé, ami még rosszabb, mint ha egyszerûen elvesztette volna.
9. Bánta is ő az esőt, maradt volna, míg bőrig ázik, úgy érezte, nem számít semmi, mintha élete beleolvadna a közeli és szinte kívánatos megsemmisülésbe. Új, ismeretlen érzés volt ez a különös, szelíd közeledés a halál felé. David Herbert Richards Lawrence
10. Szédültem. Úgy éreztem, megláttam a kivezető utat a sivárságból, ám ez az út hideg és sötét volt, és kanyarjai az örök sötétség országába vezettek, ahol a nyers földszag az egyetlen, amit érezni lehet a kézen, a bőrön, a ruhán. Anne Rice