Ki attól féltem, elveszítlek, megtartani már nem akarlak. Fellázadó ön-védelemmel visszakérem magam magamnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem tudok nem visszaütni, amikor valami nagyon félelmetes dologgal találom szemben magam. (...) Azt hiszem, azért csinálom ezt, hogy megvédjem a dolgokat magam körül.
2. Tudom, mélyen legbelül, hogy az fog uralkodni rajtam, amitől félek. Már nem akarom, hogy a félelmem uralkodjon rajtam.
3. Önmagamról megfeledkezve féltem őt, tudván, hogy elvesztése egyben az én vesztem is. Ha elvennéd tőlem, megvakítanál. Megvakítanád szívemet, lelkemet; arra kényszerülnék, hogy ne lássam többé az élet, a Világ szépségét. Vavyan Fable
4. Volt idő, mikor annyira féltem, hogy elveszítelek, hogy már az sem érdekelt, ha helyetted elveszítem saját magam.
5. Nem bírod elviselni, ha rést ütnek a falon, amelyet gondosan magad köré vontál... már a gondolat is megrémiszt, hogy érezhetsz irántam valamit. Nem én gyötörlek téged, hanem valami más. Hogy mi, azt én nem tudhatom, te viszont igen. (...) Ezt a csatát önmagaddal kell megvívnod. Nora Roberts
6. Azt hiszem, felnőttem. Minden egyes nappal egy kicsit erősebb leszek, és minden egyes nappal kiölök egy kis érzelmet magamból. Már nem akarok megfelelni senkinek.
7. Félek a világtól. Attól, hogy valaki megfoszt tőled. Félek magamtól, hogy majd hagyom, hogy az esetleges boldogságodban bízva átnyújtalak másnak, hogy te abban hiszel, hogy nem tehetsz boldoggá, én meg abban, hogy erre éppen én nem leszek képes. Jobban félek tőled, mint hinnéd, hogy majd elrontom, hogy összetöröm, hogy megsértelek és elhagysz. Hogy majd egyetlenegyszer nem értesz meg, én pedig megrémülök. Albert Tímea
8. Az ember elítéli önmagát. Azonban mindjárt fel is menti. Aszlányi Károly
9. Saját magam áldozata vagyok. Megölöm és újjá szülöm önmagam fáradhatatlanul. Kassák Lajos
10. Te félsz szeretni! Nem mersz szeretni senkit sem! Félsz, hogy megint jön az önelvesztés... a fulladás... (...) Túl fájdalmas lenne neked az igazi odaadás. Túl veszélyes. Életveszélyes. (...) Tele vagy drótakadállyal! Véded magad, szögesdrótokkal. (...) Jéggé fagyott tûz lángol benned. Müller Péter