Ki gondol a virággal, akit pünkösd havában, amikor ünnepre készülőben egész pompáját kinyitja a világnak, alattomos hóharmat csípi halálra?

Kapcsolódó idézetek

1. A virágok csúfot ûznek csodálóikból. A gyors mulandóságra nyílnak ki, a halálra. Shan Sa
2. Elhull a virág, eliramlik az élet. Petőfi Sándor
3. Miért tép rózsát a kegyetlen halál, mikor annyi hervadt rózsát talál?
4. Ki milyen virágot szakít, olyat szagol.
5. Hogyan várhatod, hogy kezedben kinyíljon a virág, ha egy vulkán izzik szívedben? Kahlil Gibran
6. Holdvilág csak boldogságunk; Füst a balsors, mely elszáll; Gyertyaláng egész világunk; Egy fúvallat a halál. Vársz hírt s halhatatlanságot? Illat az, mely tölt virágot, És a rózsát, ha elhúll, Még egy perccel éli túl. Kölcsey Ferenc
7. A szerelemre mindig úgy gondolt, mint valami révületre, amely magával ragadja az embert, úgyhogy az egész világot tavaszi színben látja: rajongó, önkívületig fokozódó mámoros boldogságot várt tőle. De ez nem boldogság, hanem a lélek éhsége, kínzó vágyódás, keserû rettegés, csupa ismeretlen érzés. (...) Azon töprengett, vajon hogyan fogja lelkének ezt az örökös sajgását elviselni? William Somerset Maugham
8. Délben ezüst telihold a nap és csak sejlik az égen. Köd száll, lomha madár. Éjjel a hó esik és angyal suhog át a sötéten. Nesztelenül közelít, mély havon át a halál. Radnóti Miklós
9. A lehullott virág hátrahagyja illatát.
10. Az ember mindig azt hiszi, hogy valaki más hal majd meg helyette. Charlie Higson