Kifelé mindenki nyitottnak mutatkozik, de ez csak színház, belül ott kuporog az introvertált nyomorult kis pszichéjük, építik maguk köré a falakat, miközben monomániásan csak magukról beszélnek. Mintha az valami különleges univerzum lenne. Kényszeresen igyekeznek felkelteni az érdeklődést maguk iránt, de úgy, hogy közben ne kelljen megnyílniuk mások előtt, ne váljanak védtelenné és kiszolgáltatottá.

Kapcsolódó idézetek

1. Hiányzik a szolidaritás. Ahogy a társadalom egészében, úgy a színház világában is az a jellemző, hogy az emberek a saját életükre koncentrálnak; nincs idejük és energiájuk a mások bajával foglalkozni. Vannak természetesen kivételek, de a többség becsukja a szemét és a fülét, és csak azzal foglalkozik, hogy saját magát és a családját megvédje a külvilágtól, és ami azon túl van, az nem érdekli. Burokba zárjuk magunkat, de ez a burok nagyon sérülékeny; ha megsérül és nincs szolidáris közeg körülöttünk, akkor mi történik? Udvaros Dorottya
2. A színház külön életet követel, teljesen más világokat nyit ki az emberben, hallásban, látásmódban és örömökben is. Kovács András Ferenc
3. Az emberek túl korlátoltak ahhoz, hogy valójában szabadok lehessenek! Saját magukat kötik gúzsba, önmaguk emelnek falakat maguk köré. Kiközösítik azokat, akik megpróbálnak kitörni, levetni ezeket a láncokat. Ez az ő biztonságuk. Jim Morrison
4. Koronkint az egész világ összeesküdni látszik, hogy nagyképû semmiségekkel háborgasson téged. Barát, ügyfél, gyermek, betegség, félelem, szükség, jótékonyság: mind egyszerre kopogtatnak a zárt ajtón, és hívnak: "Jer ki hozzánk!" Azonban maradj csak bent, ne keveredj zûrzavaruk közé. Csak gyenge kíváncsiságom adja meg az embereknek azt a lehetőséget, hogy kínozzanak. Mert senki sem férkőzhet közelembe (...) tulajdon cselekedetem révén. Ralph Waldo Emerson
5. Mindenkinek megvan a menedéke. Csak ott érzik jól magukat, mert ott önmaguk lehetnek. Amint kikerülnek ebből a menedékből, félnek kimutatni az érzéseiket, és bezárkóznak.
6. Kívülről tudjuk egymás gesztusait, de fogalmunk sincs, mi zajlik bennük. Mintha az emberek házak lennének, tágas szobákkal, de kicsi ablakokkal. Becky Albertalli
7. Színházat játszunk kifelé, tesszük, mintha szívesen látnánk magunk körül az embereket, és közben magunkat, saját magunkat is alig bírjuk elviselni. Szilvási Lajos
8. Ilyenek vagyunk mi! Falakat építünk magunk köré, aztán bujkálunk mögöttük, ahol apránként darabjainkra hullunk. Mégsem engedünk be senkit, hogy segítsen. Oravecz Nóra
9. A világ tele van emberekkel, akik csúnya dolgokat mûvelnek. Miért viselkednek így? Néhányan hazudnak, hogy ne veszítsék el, amit szeretnek. Néhányan bezárkóznak, mert félnek a jövőtől. Néhányan falat emelnek maguk köré, mert megbánták tetteiket. Igen, mindenki talál okot rá, hogy csúnya dolgokat tegyen. És amint rájövünk, miért teszik, megpróbálhatjuk megállítani őket.
10. A gyerek azért kezd el hazudni, mert attól fél, hogy ha megmondja az igazat, elfordul tőle a szülő, a tanár vagy a barát. De ha nem fordul is el, legalább megbünteti. Olyan, mintha arra szocializálnánk egymást otthon és az iskolában is, hogy valamiféle homogén színházat játsszunk. Mindenki játssza meg azt, akinek lennie kellene, de senki se legyen önmaga, még véletlenül se. Aki önmaga, arról megvan a véleményünk. Feldmár András