Kínos az a pillanat, amikor a nő már nem a tavaszokat, hanem a teleket számolja, és tompán neheztel az időre, amely feldúlja szépségét. A nők, akiket más illatos virágoknak érez, őt tövisként szúrják, és üdeségükből csak a szúrást érzi. Mintha tőle rabolták volna színûket, mintha saját szépsége azért hervadozna, hogy a többieké ragyogóbb legyen.

Kapcsolódó idézetek

1. A nők olyanok, mint azok a virágok, amelyeket a véletlen az árnyékban sarjasztott ki a földből; folyvást a fény felé törnek, üde és illatos szirmaikat a napon bontják ki, mely aztán elhervasztja, elemészti őket. Alexandre Dumas
2. A nők olyanok, mint... a vihar. Gyönyörûek, ha rájuk néz az ember, és néha még hallgatni is élvezetes őket, de a legtöbb esetben egyszerûen csak terhet jelentenek. Brandon Sanderson
3. Minden nőnek megvan a maga illata. Vannak köztük üdék, frissek, mint a tenger. És vannak teltek, dúsak. Én mindkettőt egyaránt kedvelem. A nőket először megszagolom, mint egy magát kínáló virágot. S ha ettől elbódulok, akkor leszakítom őket.
4. Az idő jár, s az élet e hetekben megtelik tömény tartalommal. Más az emberek pillantása. Neszelnek valamit, az égre néznek csillogó szemekkel, aztán a földre, elborult pillantással. (...) Mi ez az érzés, ez a tömény, ez a sûrû, ez a fájdalmas és félelmes keresgélés és csodálkozás? Mi van a levegőben, az emberek szemében, a nők mosolyában? A búcsú. Márai Sándor
5. Rögzíteni a pillanatot, mikor a szépség, ez az anyagból és lélekből kiégetett, törékeny és zománcszerû tünemény, cserepekre törik egy asszony arcában, mert felbomlott az a lelki és jellembeli összetétel, melynek a külső szépség csak következménye volt. "Furcsa, megcsúnyult!" - mondják az emberek, és vállat vonnak. Igen, megcsúnyult, mert belülről elrohadt. Szépnek lenni annyi, mint ártatlannak lenni, a szó hősies értelmében. Minden más csak kozmetika. Márai Sándor
6. Mintha kihaltak volna az évszakok, megdermedt zöldben fürödnek a fák. Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok. Megkövült idő. Haláltalan világ. Nem merek élni. Lélegezni sem. Azt hiszem néha, nem is ver szívem, csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog. Rettenetes nehéz az idebenn. Hát élek, félek, alakoskodok. Bella István
7. Nem szeretem azon prózai lelkületû nőket, kiknek kedélye az anyagiasság bilincseiből menekülni s a mindennapiasság színvonalán felül emelkedni nem képes, kik minden tárgyat, minden eszmét egyedül az anyagi haszonnak s élvezetnek mértékével mérnek: s a tavaszt csak azért óhajtják, hogy fûteni ne kelljen, a fát csak gyü­mölcséért, a virágot illatáért szeretik, s a holdvilágnak is csak akkor örülnek, midőn úton vannak, vagy vásznat akarnak fehéríteni. Rideg annak lelke, ki csak anyagilag élvez, s ki a szépért, jóért, legyen az tárgy vagy eszme, föl nem tud lelkesülni. Deák Ferenc
8. Néha az jut eszembe, a nők olyanok, mint a köd. Tudjuk, mi szunnyad odalenn, de igazi énünket elhomályosítja az, amit mások gondolnak rólunk.
9. A szép nők megcsúnyulnak öregségükre. De az olyanok, mint én, csak megvénülnek, egyeseknek még jót is tesz a kor. Isabel Allende
10. Vannak napok, mikor minden oly tömör, s bár erősnek vallom magam, még a szép is földnek lök, egyszerûen az előre is hátráltat. Sohonyai Attila