Ugrás a tartalomra
Nem szeretem azon prózai lelkületû nőket, kiknek kedélye az anyagiasság bilincseiből menekülni s a mindennapiasság színvonalán felül emelkedni nem képes, kik minden tárgyat, minden eszmét egyedül az anyagi haszonnak s élvezetnek mértékével mérnek: s a tavaszt csak azért óhajtják, hogy fûteni ne kelljen, a fát csak gyümölcséért, a virágot illatáért szeretik, s a holdvilágnak is csak akkor örülnek, midőn úton vannak, vagy vásznat akarnak fehéríteni. Rideg annak lelke, ki csak anyagilag élvez, s ki a szépért, jóért, legyen az tárgy vagy eszme, föl nem tud lelkesülni.
Kapcsolódó idézetek
-
A nőknek van eszük, és van lelkük, nem csak szívük. Vannak vágyaik és tehetségük, nem csak szépek. Ki nem állhatom, amikor azt mondják, hogy egy nő csak szerelemre vágyik, semmi másra, mert ez nem igaz.
-
Ez a primitív, kényelmes, kevéssel beérő mai világ kiokád magából, igényesnek, mohónak talál, egy dimenzióval gazdagabb vagy a kelleténél. Az olyan emberek, mint mi, manapság nem tudnak élni és az életnek örülni. Aki csinnadratta helyett zenére, szórakozás helyett gyönyörre, pénz helyett lélekre, nyüzsgés helyett igazi munkára, játszadozás helyett szenvedélyre vágyakozik, az ebben a tetszetős világban nem találja meg az otthonát.
Hermann Hesse
-
Olyan nőkkel szemben, akiknek csak a külseje tetszik, akikről kiderül, hogy se szívük, se lelkük, olyan gonosz tudok lenni, mint maga az ördög. Nem bírom a közönségességüket, a kicsinyességüket, a butaságukat, a szeszélyeiket. De a tiszta szemûekhez, a tiszta szívûekhez, az őszinte szavúakhoz, a törhetetlen jellemûekhez - azokhoz, akik gyöngédek, mégis szilárdak, hajlékonyak, de következetesek - igenis gyöngéd és hûséges tudok lenni.
Charlotte Bronte
-
Egy csekély jövedelemmel rendelkező magányos nő feltétlenül nevetséges, kellemetlen öreglány, a fiúk és lányok csúfolódásának céltáblája; de egy vagyonos önálló nő mindig tiszteletre méltó, és éppolyan kedves és értelmes lény lehet, mint bárki más. S ez a megkülönböztetés nem is szól annyira a világ jóérzése és értelmessége ellen, mint első pillanatban hinnénk: nagyon csekély jövedelem mellett ugyanis a szellem könnyen beszûkül, a kedély megsavanyodik. Akik épp csak hogy megélnek, s szükségképpen nagyon kis körben, nagyon alacsonyrendû társaságban forognak, könnyen kicsinyessé és zsémbessé válnak.
Jane Austen
-
A "magasztos eszmék" nagyon szépek, de csak ünnepeken, az ember hétköznap nem szeret díszben járni. A rendkívüliség nagy lelki feszültségét nem lehet állandóan kibírni, a föld vonzóereje visszahúz a nyugalom és kényelem szürkeségébe.
Makkai Sándor
-
Gyûlölöm a morcos és kókadt kedélyû embereket, akik elsiklanak az élet örömei fölött, s belegubancolódnak minden bajba, szinte legelnek rajta, mint a legyek; kik sima felületen nem bírnak megkapaszkodni, tehát a bütykös és gyalulatlan pontokra szállnak; vagy mint a pióca, mely csak rossz vért szív.
Michel de Montaigne
-
Nem tulajdonságaiért szeretünk valakit, nemcsak azért, mert szép, s akármilyen sajátságos, még csak nem is azért, mert rút, púpos vagy szegény: egyszerûen szeretjük, mert a világban hat egy szándék, melynek igazi tartalmát nem tudjuk kifürkészni, mely ötletszerûen ki akarja fejezni magát, hogy megújulhasson örök forgásában a világ, s érthetetlen szempontok szerint érint meg félelmes erejével lelkeket és idegzeteket, mûködni késztet mirigyeket, elhomályosít sugárzó agyakat.
Márai Sándor
-
Örökké nem lehet szerelmes az ember; legfeljebb hûséges. Gondolja, hogy évekig loboghat szertelen önkívületben a test? Nem, nem. Ami pedig azokat a szeszélyes, heves nőket illeti, akik hosszabb, rövidebb, de vad szenvedélyeket élnek át, azok egyszerûen azt hiszik, hogy az élet is regény. A regényhősök különbözők, a körülmények és a bonyodalmak kiszámíthatatlanok és változók, a végkifejlet nem egyforma. Ez mulattatja, szórakoztatja őket, bevallom, mert a kezdődő, a beteljesült, a múló szerelem érzései mások és mások.
Guy de Maupassant
-
A szépség nem tárulkozik fel olyan embereknek, akik nem szomjúhozzák vagy félreértelmezik az igazságot. A szellem mélységes hiánya jellemzi az olyan embert, aki nem képes befogadni, hanem csak bírálni tudja a mûvészetet. S miután nem tud és nem akar létezése céljáról és értelméről gondolkodni, e magasabb értelmet gyakran vulgárisan egyszerû felkiáltással helyettesíti: "Nem érdekel!" "Nem tetszik!"
Andrej Tarkovszkij
-
Annyira sajnálom, hogy vannak nők, férfiak, fiúk és lányok, akik (...) másokat vizslatnak, hasonlítgatják magukat hozzájuk, és úgy érzik, állandó megmérettetésen vesznek részt, ahol csak a külső jegyek számítanak. Ezek az emberek bármilyen testben is élnek, garantáltan elégedetlenek.