Ugrás a tartalomra
Köd előttem, köd mögöttem,
Isten tudja, honnan jöttem.
Szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?
Kapcsolódó idézetek
-
Nem tudja senki, hogy honnan jöttem,
Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem,
Ködös a múltam, nem ismeri senki,
Nincs otthonom, nincs hova visszamenni.
Follow the Flow
-
Pusztából porszem, mély vizből a gyöngyszem,
Honnan szakadtam el, mi végre jöttem,
Kérdem már, merre visz napjaim sodra?
-
Tudjátok-e, milyen furcsa ez? Én sötétségben élek. Van valaki, aki elment, és magával vitte a napfényt.
Victor Hugo
-
Sosem szerettem búcsúzkodni. De mindannyiunk mögött van egy szél, ami átröpít minket az életen. Sosem láthatjuk, nem tudjuk irányítani és nem ismerjük a szándékát. (...) Ám a szél elsodor engem innen. (...) De elfogadom, hogy az erő, amely elvisz innen, valójában magasabb célt szolgál és ez a cél nem más, mint hitem Istenben.
-
Visz a sors, kicsit gyors,
de vagyok, aki voltam,
néha fenn, néha lenn.
Visz a szél, de belefér,
és nekem ez így jól van.
-
Hajnali köd, reggeli szél,
Lassan az ég gazdát cserél,
Felkel a nap, zavar a fény.
Maradok itt, de ki vagyok én?
Esti Kornél
-
Előttem köd, helyettem senki, semmi,
Köröttem fény, utánam néma csönd -
És mégis minden nélkülem lesz és volt
És semmi nem történik általam.
Karinthy Frigyes
-
Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
(...)
Mi olyan együgyûn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Reményik Sándor
-
Viszi a szél a fákat, mint a füstöt,
s tested emlékét is... Szeretnem kell, mi így rohan
s mi így hagy el; szeretnem a Napot:
rám tetoválja arcod, büntetésül is boldogan.
Csoóri Sándor
-
Úgy érzem, elvesztem a messzeségben, s szívemet ott hagytam a sötétségben.
Keresem, ki rabolta el tőlem, de arca csak homály a ködben.
Tóth Eszter