Pusztából porszem, mély vizből a gyöngyszem, Honnan szakadtam el, mi végre jöttem, Kérdem már, merre visz napjaim sodra?

Kapcsolódó idézetek

1. Köd előttem, köd mögöttem, Isten tudja, honnan jöttem. Szél hozott, szél visz el, minek kérdjem: mért visz el? Szabó Lőrinc
2. Vissza se nézek, hogy honnan jöttem, mert elnyel a szakadék mélye, A jelen befogja a szemem, de látom, a gépem hazatér végre, Elmossa az eső a múltat, szívem húzna, nem enged a póráz, Hervadnak a rózsák, a porból nyílnak az újak - mennek az órák.
3. És sebeimet tapogattam, Fájtak, égtek förtelmesen, De mikor kaptam, hogyha kaptam? Hol jártam én, Hát éltem már én? Ki sírhat most tán énmiattam, Ki vagyok és merre megyek? Ady Endre
4. Hová merûlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Vörösmarty Mihály
5. Nem tudod, honnan jöttem, Nem tudjuk, merre megyünk. Életbe ágyazva, mint folyóágak Folyunk lefelé, úszunk az árral, Én téged viszlek, te engem: Így kell ennek lennie.
6. Keresem, hol a baj, Pedig egyszerû, Valami elmúlt, eltûnt, S ettől lett keserû. Edda
7. Nem vagyok több széthulló anyagnál, Az enyészet durván rám tipor; Elmúlok, ha napjaim lejárnak S lesz belőlem egy maroknyi por. Ábrányi Emil (ifj.)
8. Egy csepp a tengerben, Porszem a sivatagban, Test egy törékeny agyagban, Ez vagyok én e kegyetlen világban.
9. Süket füllel szóra várok, Vak szememmel napfényt látok. Bánatvidék, merre jártam, Köd előttem, por utánam. Ismerős Arcok
10. Dörög az ég, a szívem gyorsan ver. A vihar súlyos kézzel úgy visz mindent el, Ahogy az apró porszemet kósza nyári szél. Üres világod - látod, éppen ennyit ér! Vastag Csaba