Nem tudja senki, hogy honnan jöttem, Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem, Ködös a múltam, nem ismeri senki, Nincs otthonom, nincs hova visszamenni.

Kapcsolódó idézetek

1. Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam, Hogy honnan jöttem, hogy merre tartok én. Úgyis hazugság lesz minden egyes szóban, Mert aki nem ismer, az nem is lát belém. Road
2. Sírok, sírok, mindíg csak egyedül, és senki meg nem értett még soha. Oly ismeretlen ez a Nagyvilág, s olyan borzasztó a sötét szoba. Kosztolányi Dezső
3. Az éjszaka kiismerhetetlen. Nem tudni, mit rejt a sötétség. Nem azért, mert nem lehet látni, azért, mert nem lehet kiismerni. Van valami odakint, ami megfejthetetlen számomra. Valami, ami hideg és riasztó, valami embertelen.
4. Fáj a fejem, a szívem túl nagy, és nem tudom, nem tudom, hol vagy. Forog a világ, elfolyik minden, nekem senkim, de senkim sincsen. Vad Fruttik
5. Nem tudom, mi lesz ezután. Nem tudom, meddig tart. Nem látom a végét. A jövő számomra már nagyon rég elveszett. Csak az itt és most van, a múlttal megmérgezve. A jövő ismeretlen. Félek az ismeretlentől. A holnaptól. Minden egyes elkövetkezendő perctől.
6. Nem tudom, mi voltam eddig, Ámde azt sem, mi leszek; Tőled függ, hogy sötét árnyék Vagy fényes sugár legyek. Petőfi Sándor
7. A lelkem távol van tőlem, szomorúan nézi az előttem tátongó ürességet (...) és nincs senki, akinek elmondhatnám a magam szenvedéseit.
8. Egyedül maradtál, senki nem tudja, ki voltál, neked tudnod kell, az embered voltam én. Már hideg a kéz, a szemed nem lát, csak néz, neked tudnod kell, az embered voltam én - senki más. P. Mobil
9. Előttem köd, helyettem senki, semmi, Köröttem fény, utánam néma csönd - És mégis minden nélkülem lesz és volt És semmi nem történik általam. Karinthy Frigyes
10. Ki voltam én? Mi voltam én? Ki mondja meg nekem? Valami kötél elszakadt: Elment az életem. Elszabadult és nyomtalan Az ûrben elbolyong, Mint a nehéz köd-ég mögött A néma napkorong. Sík Sándor