Ugrás a tartalomra
Kristályos levegő-ár füröszti álom-tested
s felém sodorja lassan, míg átkarolhatom.
Ahogy fenyőfák tartják ágaikkal a csendet,
köd-alakod köré úgy fonódna most karom.
Kapcsolódó idézetek
-
Mielőtt végképp elveszítlek,
még keresem arcod a levelek közt,
az ár sûrû sodrán.
S várom, hogy kísérjen arcod.
Játszottak velem az istenek.
Szelíden formált aranyos felhőt,
mi lényét percenként váltja,
kívántam karomba zárni.
-
Ûzött ma hozzád a vágyam,
légy ringató puha ágyam,
lényeged titkára szomjazok!
Nyírfaág karokkal fonom át
pillanatunk gyönyörét,
s lankadó tüzébe hamvadok...
-
Csak a tudat, hogy alszol, és hogy biztosan ringat testedhez szirtult öble ölelő karjaimnak: álmaid békességét magammá így virrasztom.
Gerardo Diego
-
Ellenfele vagyok magamnak és testvére ellenségeimnek
az elítéltnek segítem vonszolni keresztjét
közben egy mély álom vizén ringat a szél
s csukott szám a Te csókod ízét őrzi.
Kassák Lajos
-
Ámuló parázs csillan a mélyben,
Szemeid tükre ma végtelent int.
Pillantás illan időben, s térben...
Lassuló szívemnek lobbanást hint.
Remegőn simítom ajkadról szavaid,
már őrjöng a vérem, s rohanna eléd...
Félelem markában emlékek hamvai,
de ölelő holnapom elindult Feléd...
Pálnagy László
-
Alszom, s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom.
S melléd varázsol egy aranyló szárnyú álom.
A szívem a szíveden. Kezemmel reszketeg
érintem bőrödet, feszes lesz és remeg.
André Chénier
-
Az árnyak titkosan közelgnek,
Kétsége megnő a szívemnek,
Mint a homály, miként az éjjel,
Te ûzd fényeddel szanaszéjjel!
Juhász Gyula
-
Tehozzád siettek elbádgyodt lábaim,
S most téged ölelnek testetlen karjaim.
Neved napját hozza jövő világosság!
Ah! töltse szivedet érzékeny vigasság!
Ányos Pál
-
Magamhoz vonnék néha valakit
Közel, közel,
Közel hozzám a félelmes magányba.
De szegett szárnyként visszahull a két kar,
És visszahull a nagy ölelés vágya,
A kitárt karok félszeg ritmusát
Nem a szív dirigálja.
Reményik Sándor
-
Félő pillanatok, végső ég veled,
szemem előtt csókjaid fénylenek.
A látatlan sötét karjai fonnak át,
áhítom fényed védelmező oltalmát.
Nekem az első voltál, s neked én nem a vég.
Az idő forog, míg az egész a múltba vész.