Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Kristályos levegő-ár füröszti álom-tested s felém sodorja lassan, míg átkarolhatom. Ahogy fenyőfák tartják ágaikkal a csendet, köd-alakod köré úgy fonódna most karom.

🐶 Kutya 🌱 Bölcsesség
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Mielőtt végképp elveszítlek, még keresem arcod a levelek közt, az ár sûrû sodrán. S várom, hogy kísérjen arcod. Játszottak velem az istenek. Szelíden formált aranyos felhőt, mi lényét percenként váltja, kívántam karomba zárni.
  2. Ûzött ma hozzád a vágyam, légy ringató puha ágyam, lényeged titkára szomjazok! Nyírfaág karokkal fonom át pillanatunk gyönyörét, s lankadó tüzébe hamvadok...
  3. Csak a tudat, hogy alszol, és hogy biztosan ringat testedhez szirtult öble ölelő karjaimnak: álmaid békességét magammá így virrasztom. Gerardo Diego
  4. Ellenfele vagyok magamnak és testvére ellenségeimnek az elítéltnek segítem vonszolni keresztjét közben egy mély álom vizén ringat a szél s csukott szám a Te csókod ízét őrzi. Kassák Lajos
  5. Ámuló parázs csillan a mélyben, Szemeid tükre ma végtelent int. Pillantás illan időben, s térben... Lassuló szívemnek lobbanást hint. Remegőn simítom ajkadról szavaid, már őrjöng a vérem, s rohanna eléd... Félelem markában emlékek hamvai, de ölelő holnapom elindult Feléd... Pálnagy László
  6. Alszom, s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom. S melléd varázsol egy aranyló szárnyú álom. A szívem a szíveden. Kezemmel reszketeg érintem bőrödet, feszes lesz és remeg. André Chénier
  7. Az árnyak titkosan közelgnek, Kétsége megnő a szívemnek, Mint a homály, miként az éjjel, Te ûzd fényeddel szanaszéjjel! Juhász Gyula
  8. Tehozzád siettek elbádgyodt lábaim, S most téged ölelnek testetlen karjaim. Neved napját hozza jövő világosság! Ah! töltse szivedet érzékeny vigasság! Ányos Pál
  9. Magamhoz vonnék néha valakit Közel, közel, Közel hozzám a félelmes magányba. De szegett szárnyként visszahull a két kar, És visszahull a nagy ölelés vágya, A kitárt karok félszeg ritmusát Nem a szív dirigálja. Reményik Sándor
  10. Félő pillanatok, végső ég veled, szemem előtt csókjaid fénylenek. A látatlan sötét karjai fonnak át, áhítom fényed védelmező oltalmát. Nekem az első voltál, s neked én nem a vég. Az idő forog, míg az egész a múltba vész.
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat