Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Krisztus keresztje és a bitófa oly` rokon! És az isteni áldozat mellett oly` törpe az én áldozatom!

Láhner György
🙄 Önzés 🐶 Kutya
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Az áldozat és a veszteség nemes dolog. Lemondani valamiről, amit szeretünk, ez a keresztény elhivatottság legfőbb bizonyítéka.
  2. A földön uralkodó erőszaknak csakis úgy lehet ellenállni, ha megszakítjuk a folyamatosságot, ha nem ütünk vissza. Ez persze méltánytalan ránk nézve, de pontosan abban áll a keresztényi lét, hogy felismerjük: nem méltánytalanság ez, hanem ama szent, alapvető krisztusi áldozat reánk eső része. A mi privát keresztünk. Szőcs Zoltán
  3. Olyan vagyok én, mint Isten, és Isten olyan, mint én! Vagyok olyan nagy, mint Isten. És ő éppoly kicsiny, mint én vagyok. Isten nem állhat énfelettem, sem én őalatta nem állhatok!
  4. Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek. Lázár Vilmos
  5. Ha fel tudnám fogni [Jézus Krisztust], akkor Õ nem lehetne nagyobb nálam. Olyan nagy a bûntudatom és annak érzése, hogy képtelen vagyok megmenteni önmagam, hogy azt érzem: emberfeletti Megváltóra van szükségem.
  6. Szentségtelen kézzel fogom ez áldott, Szentséges oltárt, ezt a lágy kacsót, De ajkam - e két piruló zarándok - Jóváteszi s bûnöm feloldja csók. William Shakespeare
  7. Mindenkinek megvan a maga baja, a maga keresztje. De nem mindenkinek egyformán. Nicholas Sparks
  8. Édes kis Jézusom, nézd, én szolga vagyok, Úgy hiszem, az leszek, amíg meg nem halok. Meguntam a gazdám, más gazdához megyek; Engedd, hogy ezentúl a te szolgád legyek! Engedd, hogy lehessek hív és igaz szolgád; Hû szolgálatomért vígy mennyekbe hozzád!
  9. Megácsoltam a keresztet, ott fönt a tó fölött, és odaszúrtam a sír fejéhez. Hogy nyoma legyen az Istennek ott is, ha már arra járt. Nyoma legyen. Láthassa mindenki: ott járt, és ezt meg ezt csinálta. Az Isten. Ez a roppant nagy fekete medve, aki úgy kószál a világ fölött, hogy nem lehet tudni, mikor, hol... de egyszerre csak átlép az emberen, és a világ sötét lesz, vak és siket. Csúnya és dögszagú. Mindenütt, amerre a nyoma elkanyarog. Hát én keresztet ácsoltam a nyomára, nyírfa keresztet, fehéret, szépet, egyeneset, ott, ahol engem eltaposott. Nyomorékká, mint medve a hangyát. Wass Albert
  10. Idegen test voltál - keresztfa s nem oltár - álnokul mégis a hûséggel zsaroltál a béke törékeny (csak ennyit értem el) azóta nem is vagy - csak bennem létezel...
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat