Szentségtelen kézzel fogom ez áldott, Szentséges oltárt, ezt a lágy kacsót, De ajkam - e két piruló zarándok - Jóváteszi s bûnöm feloldja csók.

Kapcsolódó idézetek

1. Imádkozom hát; íme két kezem Szent áhitattal összekulcsolom. Hallgass meg engem, égi hatalom, Hallgass meg engem, édes istenem! Petőfi Sándor
2. Csókoljuk egymást, együtt pihenünk, Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk, Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk, Sápadt a lángunk. Ady Endre
3. Ó, gyöngéd, drága kéz, bocsáss meg, ha nagyon megszorítottalak: szerelmes vágyamon könnyítettem, mikor így átkulcsoltam ujjad.
4. Szerelemből a legnagyobb aljasság is szent. (...) És szerelem nélkül egy kézcsók is aljasság. Harsányi Zsolt
5. A legáldottabb kéz a földön A te két kezed, jó Anyám! Mindenki áldja közeledben: Hát én hogy is ne áldanám?! Tudom megáldja Istenünk is, Az örök Jóság s Szeretet! - Némán, nagy, forró áhitattal, Csókolom meg a kezedet! Dsida Jenő
6. Undorodom a vékony, behízelgő Álszentségtől, mert szinte mindig azok fogják szorosan az Álszentség karját, mintha a legjobb barátjuk lenne, akiket a legkevésbé érdekel, hogy mások hogyan érzik vagy érezték magukat. Linn Skaber
7. Fázom s lomhán megülök a kályha mellé bújtan, Hát ma se sikerültél: szent életöröm? Sírnék, s ökölbe görbül tehetetlen az ujjam, S tenyerem húsát vájja a kinlódó köröm. Tóth Árpád
8. Ajkamba szállott pirosló vérem, Hogy közelgő ajkad jöttére érjen, Szemeim körül udvara támadt Királyi csókod kívánt nyomának. Hogy minden vágyad magába vésse, Megnyílott karom lágy ölelése. Szent aranyserleg lett az én testem, Hogy kelyhébe téged szomjún vehessen. S testté lett lelkem, beszédes lelkem, Hogy csókká válva megváltód lehessen. Lesznai Anna
9. Áldott a kéz, amely megadta Ez áldott, édes biztatást, Áldott a szív, mely némán szenved S mégis tud vigasztalni mást. Ady Endre
10. Nem ölelek többé, elég volt. Nem ölelt vissza, eldobott (...) S megölellek még egyszer, Élet, Utolsót lendül a karom S úgy fonódik be görcsösen Küllőibe a szent keréknek. Ady Endre