Kezében óriás rostával Áll az Idő, és rostál egyre, Világokat szed ki és rostál ki Vidáman és nem keseregve S búsul csak az, akit kihullat.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek olyanok, mint a búzaszemek, és a világ a rostájuk: aki átmegy a rostán, már nem a világé, de aki fennakad, az a világé. De mi köze a rostának az igazsághoz? Aki a rostát tartja, annál az igazság.
2. A vidámság csak a valóságnak S szûk jelenvalónak szedheti rózsáit: De te, karján a szép Álmodásnak, Éled a jövendőt s a multnak óráit. Berzsenyi Dániel
3. Megy az idő, forog a világ, kopik az ember. Mikszáth Kálmán
4. Szépen öregszem, ez talán vigasztal, Mosolyráncokkal, mint a boldogok, S mert nem bírok a gyorsuló irammal, Azt szeretem, akit más eldobott. Kiss Judit Ágnes
5. Aki nevet, azzal együtt nevet a világ. Aki sír, az egyedül sír.
6. Az idő a sorssal együtt halad. Orczy Emma
7. Az idő! - ki tartja fel? Élvezni, míg szárnyra nem kél, Gyors futtában fogni el: Szived tőle így remélhet Kéjt mit máskép meg nem ád... - Sebes vándorút az élet, Hintsük rózsákkal be hát! Johann Gottfried von Herder
8. Trükkös az élet, az ember mindig tervez, A sors meg csak mosolyog, és megad vagy elvesz. Sub Bass Monster
9. Ne sürgesd az időt! Aminek jönnie kell, eljön majd, mert az idő folyama meg nem áll. Halad az Úr rendelése szerint, és sodorja magával az embereket. Kicsiket, nagyokat, szegényeket, gazdagokat, nincsteleneket és hatalmasokat. Egymáshoz löki és elválasztja őket, ahogyan éppen esik. Ebben a sodródásban tetszik ki igazán, kiben mi lakozik.
10. Folyik előttem a világ, Az örömök aranyhalak, Utánok nyúlok, istenem, Kezem alól kisiklanak. Szép Ernő