Különösen a mise elején a közös gyónás, és azon belül is a bûnbánati imából annak a résznek az álszentsége dühített fel, amelyben a hívek, akik "sokszor és sokat" vétkeztek, jelképesen verik a mellüket és kórusban mondják, hogy "én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem". Az egybegyûlteknek hétről hétre ugyanazokat az előre leírt szavakat kell elismételniük egész életükben, ami egyértelmû jele annak, hogy a jövőben is "sokszor és sokat" szándékoznak vétkezni.

Kapcsolódó idézetek

1. Még Jézus Krisztusnak legközvetlenebb földi képviselője, a római pápa sem léphet az oltárhoz anélkül, hogy mellét verve háromszor ne kellene mondania: mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa, vétkeztem, vétkeztem, ó, sokat vétkeztem. Mennyivel inkább kell hát nekünk siratnunk hibáinkat és meggyőződéssel mondanunk: Mi Atyánk, ki vagy mennyekben, bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétetteknek! Désiré-Joseph Mercier
2. Vétkezünk mindennap - az igaz, - de csak tőlünk függ, hogy gyöngeségünk ne rontsa meg erkölcsi érzületünket. Mindjárt, mihelyt észrevesszük magunkban a hibát, keljünk föl, mondjunk tiszta szívből egy "mea culpa"-t és akaratunk továbbra is hû fog maradni az Istenhez. Désiré-Joseph Mercier
3. A gyónás ereje nemcsak a tények elmondásában van, hanem inkább a bûnbánatban, az elkövetett bûnökért. És amíg ezt el nem végzi, halálos bûnben leledzik, akár ismerem az elkövetett cselekményt, akár nem. Giuseppe Tomasi di Lampedusa
4. Szeretnék vétkezni veled - s aztán reggelig gyónnám bûneimet. Nagy István Attila
5. Sebeztek százszor, nem sírtam, ha véreztem, Felkeltem újra, ha új hajnalt éreztem. Por és hamu, mi tûz volt a véremben, Szóljon a vérző ima! Dalriada
6. A vezeklés sok formát ölthet: szívből jövő bocsánatkérést, egy nagy szabású gesztust, egy néma imát vagy valami sokkal bonyolultabbat, amit nehéz megragadni.
7. Annak, aki a kereszténységet vallja, mindig is egy nagy teher volt a gyûlölet, amellyel valószínûleg keresztény társai elárasztják, akik hamar megszimatolják, elítélik és megbüntetik a csalást, a képmutatást és a méltatlanságot azok közül, akik kinyilvánítják a hitüket. Rosszabb időkben a vita, hogy mi képzi a teljesen képzett keresztényt, gyakran hitvány veszekedésekhez vezetett, melyekben a vitázók kínozták, elégették, felakasztották egymást abban a meggyőződésben, hogy a kínzás, égetés, és felakasztás az, amit a kereszténynek tennie kell.
8. Amikor megbocsátunk valakinek, őszintén és határozottan szembe kell néznünk az ellenünk elkövetett vétkével. El kell ismernünk a nekünk okozott fájdalmat és veszteséget, beleértve az illető tettének hosszú távú következményeit is. A bûnt gyûlölnünk kell (...), ugyanakkor a bûnösnek (...) meg kell bocsátanunk.
9. Meg kell bocsátani azoknak, akik vétkeztek ellenünk, és bocsánatot kell kérni azoktól, akik ellen mi magunk vétkeztünk. A megbocsátás nélkül ártatlan embereket bánthatunk meg.
10. Ha valaki különbözik a többitől, megbocsáthatatlan vétek. Aki kirí a többi közül, azt kiátkozzák. Margaret Mitchell