Külsőleg az öregember és a gyerek jókedve nagyon hasonlatos. Sem az észnek, sem valami különösebb humorérzéknek nincs köze hozzá. Csak a felületen látszik valami kis fénysugár, és éppen úgy felragyogtatja a friss zöld gallyat, mint a szürke, mohos törzset. De az egyik esetben igazi napfény ragyog, a másikban csak korhadt fahasábok foszforeszkálnak.

Kapcsolódó idézetek

1. A gyerekek nem hülyék, csak kicsik, néha tisztábban látnak, mint a felnőttek, néha élesebbek a megérzéseik, mint a tapasztalt vén rókáknak. Még ártatlanok, nem kombinálnak, csak azt mondják, amit valóban éreznek. R. Kelényi Angelika
2. Nem tavasz, nem a nap meleg sugarai, nem a langy nyári eső borítják lombbal a fa ágait, önbelsejében fekszik az erő, mely őt zöldellni készteti, s nélküle a nap még inkább elszárítja gallyait, az eső csak elrohasztja. Eötvös József
3. Az ifju emberek szemében láng ragyog, ámde a vén szeme világossággal árad. Victor Hugo
4. Az öregek, ha egymás közt vannak, nem is olyan öregek. Gabriel García Márquez
5. A felnőtt kiönti a lelkét, csak közben hazudik, kamuflál, saját maga előtt is leplez. Panaszkodik, de nem a lényegről. A gyerek viszont jobbára makacs, dacos, nem árulja el csak úgy, hogy ez meg ez a bajom, viszont egy idő után rajzban, játékban esetleg kirobbanóan jeleníti meg a problémáját. Vekerdy Tamás
6. Csak a felnőttek kérdezősködnek folyton, ha valaki jót csinál, hogy miért csinálja. A gyerekek örülnek a jónak, és nem faggatóznak. Nógrádi Gábor
7. Mint a futó évvel lombját kicseréli az erdő, s hull az öregje, a vén szó éppígy hal ki, de ifjú- módra virágzik a nemrégen született, s csupa élet. Quintus Horatius Flaccus
8. Az öreg füzeknek már nincs szükségük annyi alvásra, mint a fiataloknak. Inkább csak forgolódnak, emlékeznek, sóhajtoznak, merengenek. Szívesebben néznek hátra, mint előre. Mert mi is vár rájuk ott? Egy aszályos nyár. Vagy egy éles fejsze. Szó mi szó, egyik sem jobb a másiknál. Halász Margit
9. Boldogok voltak mind a ketten. Ebben a percben talált egymásra először a lelkük, levetve magáról minden földi árnyékot. Szemben álltak egymással, mint két kóválygó fénytábla, ugyanabban a síkban, ugyanazon szög alatt vetítve sugaraikat. S egyformán ragyogtak, egyiknek sem kellett szeme elé tennie a kezét, a kibírhatatlan fényesség miatt. Egymást ragyogták. Falu Tamás
10. Amidőn közeleg az öregkor, a gondolat, akár a madár, úgy repül vissza a gyermekkor napjai felé. Öregségem napjaiban világosan és fényesen ragyog gyermekségem kora, mintha akkor minden jobb és szebb lett volna, mint ma. Ebben nincs különbség szegény és gazdag között, hiszen senki sem lehet annyira szegény, hogy öregkorában visszaemlékezvén, ne fedezné fel a fénynek és örömnek futó visszfényét. Mika Waltari