Kúnfajta, nagyszemû legény volt, Kínzottja sok-sok méla vágynak, Csordát őrzött és nekivágott A híres magyar Hortobágynak.

Kapcsolódó idézetek

1. Vaskebelû volt az, ki legelsőnek ragadott el ifjat lányka elől, ifjú elől szeretőt. Szintúgy kőszivû volt, ki ilyen nagy bánatot eltûrt, és még élni tudott, kedvese bár odalett. Albius Tibullus
2. Kisemberként a szívével látott, Hamar megbocsátott, senkinek sem ártott, Ébren álmodott, mindig tervezett, Folyton változott, sokszor elveszett, A sok buta szabályt nem értette, Azt kívánta, bárcsak felnőtt lehetne.
3. És akarta, hogy ő szeresse. A szívét akarta. Akarta ezt a férfit, aki ismerte a szerelmet, aki tudta, mi az odaadás és a kötődés. Sherrilyn Kenyon
4. Megszerette, de hogyan? Akart akaratlanul, akart görcsösen, vad hévvel, akaratosan, epekedve, vágyakozva: a kell és a muszáj hajtották, úgy szeretett.
5. Így volt ez itt századok óta: Ezt a zúzott, vert fejû magyart Mindig ütés tartotta, óvta, Vert hencegések, törött álmok Után: még konokabban állott. Ady Endre
6. A kéményseprőt vonzotta valami, lehet, hogy a lány szenvedése, a friss fájdalma, melyet a férfiak mindjárt megszimatolnak, az alázat és kiszolgáltatottság, mely sokszor jobban tetszik nekik, mint maga a szépség. Kosztolányi Dezső
7. Szerelmes volt. Furcsán és bolondul volt szerelmes, hiszen furcsa és bolond ember volt ő maga is. Az élete értelmét látta meg ebben a szerelemben, és hitt benne minden felszabadult hitével, azzal a megkínzott, szomorú hittel, amit már olyan korán rongyosra tépett az élet rosszaságainak sok kis tüskebokra. Wass Albert
8. Ez a benső barát, akit tulajdon lelkemből hívtam elő, és útjára engedtem, hogy cselekedjék kedve szerint, természettől fogva gonosz és hitvány volt; minden tettének, gondolatának középpontja önmaga: vadállati mohósággal szürcsölte a gyönyört mások rettentő kínjaiból; könyörtelen volt, mint egy kőszobor. Robert Louis Stevenson
9. De furcsa állat is az ember, gondolom, milyen könnyû szívvel képes felebarátja halálát kívánni. Robert Merle
10. Féltékenységtől őrizkedj, uram! A zöldszemû szörny koncán kéjeleg, Csámcsogva fal föl! William Shakespeare