Látod-e, mennyit változhat kis idő alatt, úgymond, az asszony. Hol az az ártatlan leányka, akit én feleségemben imádtam? Elenyészett; van-e egy mozdulás, egy szó, egy tekintet régi formájában most benne? Eltörlötte azt a nagy világ. Szemtelen magaviselése, melyet ő szabad magatartásnak gondol, beszédje eltürhetetlen, esztelen, és azt ő elmésségnek nevezi. Erőltetett minden öltözete s viselete. Oh ismerd meg ebben a szeles dámában azt a természet szerint való leánykát.

Kapcsolódó idézetek

1. Arra gondolt, hogy nincs erő hatalmasabb, nincs szenvedély pusztítóbb, nincs szerelem tisztább, nagyszerûbb, mint az övék. Minden asszony hazudik, amikor azt mondja: ellobban a szenvedély, megcsúnyul a szerelem néhány együtt töltött év után. Nem pusztulhat el! Jelképpé vált a számára ez a közös szemlélődés. Kiemelkedtek a hétköznapok szürkeségéből, a dolgok fölé kerültek. Föntről olyan szokatlannak tûnt minden: a házak, az emberek, az utcai nyüzsgés. Aprónak, jelentéktelennek. Az emberek értelmetlenül szaladgáltak, tele voltak nyugtalansággal, feszültséggel. Hiányzik belőlük a bizonyosság. Nem valamilyen vallásos kötődésre gondolt, hanem a szerelem nyújtotta biztonságérzetre. Nagy István Attila
2. Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét, akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség, aki a mezők mellett, ha sétálgattunk hárman, vidáman s komolyan lépett a könnyü sárban, aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni, azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni. József Attila
3. Egy asszony mellett, akiben elevenen él nemének géniusza, a szerelem sosem válik szokássá; bûbájos gyöngédsége annyi formát tud ölteni, oly szellemes és oly szerelmes egy időben, természetességébe annyi mûgondot kever el s mûvészetébe annyi természetességet, hogy emléke ugyanannyi hatalmat gyakorol, mint jelenléte. Mellette minden más asszony elhalványodik. Az ilyen ragyogó, nagy szerelem értékét csak az tudja felbecsülni, akinek attól kell tartania, hogy elveszti vagy már el is vesztette. Honoré de Balzac
4. Ránézett, s nem látott egyebet. Ilyen a szerelem: az embert pár pillanatra elragadják gondolatai; a szeretett nő megérkezik, s rögtön elenyészik minden, ami nem rá vonatkozik, s tán nem is sejti, hogy néha egész világot töröl ki belőlünk. Victor Hugo
5. Szaladt a hibák elől, amiket elkövetett, szaladt, amiért leánykorában olyan ostoba volt, és asszonyként olyan rettenetesen nagyot tévedett, és mert képtelen volt egyik álmot a másiktól megkülönböztetni, futott, mert végre szerelmes volt. (...) S közben egyfolytában csak ez járt a fejében: mindent eldobtam. És most semmim sincs. Alice Hoffman
6. Olyan az asszony, mint a tej. Selymes, édes és ártatlan szórakozásnak tûnik, aztán se szó, se beszéd megsavanyodik, és úgy megfosat, hogy a lelked a porceláncsészére fröcsöl. Cserna-Szabó András
7. Mindenütt téged látlak; a napsugár megrabolta szemed sugarát; benne képed visszfényét látom; a szellő elrabolta leheleted; játszva enyelgőn lágy fürtjeiddel; a virág, a szende ibolya márvány kebled illatát lopta meg. És midőn minden téged idéz fel emlékemben; lehet-e reád nem gondolnom? Lehet-e ki­ûzni azon szívből az érzelmeket; amely téged úgy szeret? Rudnyánszky Gyula
8. Érdemes megfigyelni, hogy a nő mily mértéktelenül változik térben és időben. Változik a férfi is, de ez a változás inkább alkalmazkodás a nőhöz. A férfit minden korban egyfajta állandó törekvés jellemzi, a nőt viszont más-más. A nő arcát legjobban az irodalom tárja fel. Kérdéses, ábrázolják-e, vagy alkotják a nőt a költők? De ha olyannyira alkotják is, felfogásuknak a valósághoz kell igazodnia. Mondják, a nőkben tükröződik vissza legteljesebben egy-egy korszak. A nők örökösen fiatalok, öröklétig változnak, hogy minél könnyebben illanjanak el a férfikézből, amely amúgy is minduntalan utánuk nyúlik. Jiri Wolker
9. Korát nem tudtam volna megállapítani. Nem volt öreg. Arca keskeny, finom vágású és teljesen ránctalan. De fiatal sem volt. Nem tudom meghatározni, miért, ez a szó egyáltalában nem fejezte ki őt. Inkább időtlen, jelenben lévő állandóság tükröződött róla. (...) Szavaim elől elsiklik a lényeg, amely őt megjeleníthetné. Hogyan fejezzem ki például szemének derûs, átható, ismerős, a szellem legmélyéről visszhangot idéző pillantását?! Egy másodpercig sem volt idegen, anélkül, hogy kapcsolatunk keletkezését és mibenlétét ismertem volna. Szepes Mária
10. Erős a vágy, hogy az ember mindent magába szippantson, amire a szeretett nő ránézett, hogy semmit se felejtsen el, egyetlen momentumát sem ennek a világnak, amely egyszeriben az ő, a szeretett nő világa is lett, áttetsző, tiszta, kiismerhetetlen. Bernlef