Látod ezt a buta salátát? Amikor még vad volt, tejszerû nedvet eresztett magából, hogy a csiga ne tudja megenni. Amikor az emberek megszelídítették, akkor tudod, mi történt vele? Abbahagyta a nedvkiválasztást, mert bízott abban, hogy az emberi okosság majd megvédi a csigák ellen. S a csigák, íme, most felfalják. Tanulság? Az ember, ha csalán is, lehetőleg csak a maga nedveiben bízzék.

Kapcsolódó idézetek

1. Hallottál már róla, egyes állatok lerágják a saját lábukat, hogy a csapdából szabaduljanak. Ez a csel az állatok csele. Az ember a csapdában maradna, tûrné a fájdalmat, és halottnak tettetné magát, hogy aztán megölhesse a csapda állítóját, s ezzel megszüntesse a fajtájára leselkedő veszélyt. Frank Herbert
2. Mi rosszat tettek ártatlan gyermekek, akiket elpusztított a tengerár? Mit vétett a csőlakó, hogy az általad adott életet vegetálássá alacsonyítsd? És miért nem vigyázol a békára, a csigára, a bogárra, amely nem tudja átmenteni az életét az út túloldalára az autóáradatban? Kérlek, világosítsd meg az elmémet, miként értelmezzem a háborúkat? És a gyûlölködést? Csak sejtem, hogy Te vagy az első dialektikus, és minden a maga ellenpárjával értelmezhető: a háború a békével, a gyûlölet a szeretettel, a halál az élettel, a sötétség a világossággal, a mélység a magassággal, Te pedig a Sátánnal.
3. Annyit a magam buta fejivel is tudok, hogy az emberi élet rendje olyasmi, mint teszem azt a halak élete a patakban. A nagy fölfalja a kicsit, amikor teheti, s a kicsi, ha okos, elbúvik előle a gaz közé. Na már most, ha én nadragulya magját szórom a patakba, attól mind megkerül, előbb a nagy, de azután a kicsi is, és hamarosan mind a hasukkal fölfelé úsznak a víz tetején. Hát ezt csinálják ma a világgal is. Bolondság magját vetik beléje, hogy így tegyék egyformává a nagyot a kicsivel. S meglássa, addig kísérleteznek, amíg mi valamennyien a hasunkkal felfele leszünk, akár a döglött hal. Wass Albert
4. Az emberi faj olyan, akár a csicsóka: szapora, igénytelen és kiirthatatlan. Először talán jó ötletnek tûnik a termesztésük: a csicsóka majdnem krumpli, és a felületes szemlélőnek ideig-óráig az ember is létezőnek látszik, olyasvalaminek, ami létre való. Ám ahogy a csicsókáról is hamar kiderül, hogy édes, göcsörtös (hámozhatatlan) és csak a disznó eszi meg (na jó, a ló is), úgy az ember is rég leleplezte magamagát: reménytelen fajta, isteni fogyasztásra alkalmatlan, és mindent megmérgez maga körül. De mire ez napfényre kerül, már késő, akkor már kaszálhatjuk, sarlózhatjuk, kapálhatjuk, mehetünk bármilyen gyilkos szerszámmal a háromméteres, kénsárga virágú csicsóka ellen, az onnan el nem tûnik. Mint ahogy az Isten is elkésett, nincs az a borzalom, amivel eltörölhetné könnyelmû vállalkozását, a teremtést. Cserna-Szabó András
5. Láttam magam, ahogy ott ülök a fügefaág hajlatában, és éhen halok, pusztán azért, mert nem tudok dönteni, melyik fügéért is nyújtsam a kezem. Kellett volna mindegyik, de ha valamelyiket választom, ez azt jelenti, hogy a többit elveszítem, és ahogy ott ültem, tanácstalanul habozva, a fügék egyszerre ráncosodni kezdtek, feketedni, és egyik a másik után pottyant le a földre, a lábam elé. Sylvia Plath
6. Ha egy madár beléd vájja a karmát, akkor tudod, hogy azért csinálja, mert ők ilyenek, és kész. Vadállatok. Az ember elvileg civilizált, de akkor miért csinálunk rosszabb dolgokat, mint a vadállatok?
7. Az emberek sokféle okból lehetnek szemetek. Néha egyszerûen azért, mert ilyen a természetük. De az is előfordul, hogy másokon verik le, ahogyan velük bántak. Így is nevelhették őket, és bár nincsenek ennek tudatában, felnőve ezt adják tovább a világnak. Megint mások félelmükben szívóznak, vagy hogy megelőzzék mások szívózását. Azaz önvédelemből teszik.
8. A csiga azért bújik csigaházába, hogy ki ne száradjon, én pedig a magam csigaházába az értelmetlen viták elől.
9. Úgy döntöttem, az életemet a vadőrök segítésének szentelem. Viszont ezután kezdtem észrevenni azt, hogy napközben járőrözök, megmentek egy állatot, aztán hazamegyek, és egy másikat felteszek a tûzhelyre. Rájöttem, hogy egy csaló vagyok. Engedtem az erkölcsi elveken a saját kényelmem érdekében, mert úgy gondoltam, aki nem eszik húst, az csak egy összeaszalódott vegán. Azzal nyugtattam magam, hogy a tehenek sosem fognak kihalni. De minél tovább gondolkodtam, annál jobban elfogadtam azt, amit addig is tudtam: az állatvédelem legegyszerûbb módja, ha nem esszük meg őket. Damien Mander
10. A megveszekedett félelem és a megveszekedett bátorság ugyanannak a csalánnak a két leve, és bizony egyiket sem szerencsés puszta kézzel megragadni. Joe Abercrombie