Ugrás a tartalomra
Mi rosszat tettek ártatlan gyermekek, akiket elpusztított a tengerár? Mit vétett a csőlakó, hogy az általad adott életet vegetálássá alacsonyítsd? És miért nem vigyázol a békára, a csigára, a bogárra, amely nem tudja átmenteni az életét az út túloldalára az autóáradatban? Kérlek, világosítsd meg az elmémet, miként értelmezzem a háborúkat? És a gyûlölködést? Csak sejtem, hogy Te vagy az első dialektikus, és minden a maga ellenpárjával értelmezhető: a háború a békével, a gyûlölet a szeretettel, a halál az élettel, a sötétség a világossággal, a mélység a magassággal, Te pedig a Sátánnal.
Kapcsolódó idézetek
-
Nincs megnyert vagy elvesztett háború, csak "Háború" van! Pusztító, öldöklő, embertelen! A háborúk nem oldottak meg semmiféle problémát, de mindig elvetették a magját a következőnek. A háborúkat alig néhány ember robbantja ki, de ők nem harcolnak, és nem is halnak meg. Az egyszerû emberek ölik egymást halomra, ők hullanak idegen föld meszesgödrébe, s az ő otthonaik pusztulnak el. Õk az eszközök, és ők az áldozatok.
Fekete István
-
Nem jó a harag, méreggel tölti meg a lelket s beszennyezi a gondolkodást. Azok a szerencsétlen fiatal testvérek nem tudják, mit cselekszenek, olyanok, mint az állatok, szegények. Nyomorúságos szennyel vannak tele, de hiába próbálom, nem tudok segíteni rajtok, ameddig ők nem kívánnak segíteni magukon. S az ember nem tehet egyebet, mint elfordítja a fejét másfelé s gyönyörködik abban, amit Isten teremtett, mert csak az hibátlanul szép.
Wass Albert
-
Gyûlöllek, mar a védtelen harag,
elfordulok, hogy meg ne lássalak,
félek, fagyok, borzongok, engedek,
fogam megkoccan, nehogy kérjelek:
szeress, ölelj, megöl a szomjúság,
kezdődjön újra bennünk a világ,
az ősi ködben két felhőgomoly
egymás felé húz, borulj rám, omolj,
összecsapásunk villám, néma csók,
csak te! csak én! borulók, lázadók,
belőlünk szülessen a csóvás fény,
mindenben te és mindig újra én!
Hajnal Anna
-
A háború a természet része. (...) A dzsungelben minden élőlény meg akarja ölni a másikat. A természet így teszi próbára a mûveit. Így jön létre az erősorrend. A háború küzdelem. A küzdelem nemesít.
-
- Nekem azt mondták gyerekkoromban, hogy a háború aljas, de elkerülhetetlen dolog. Ha békét akarsz, fel kell készülnöd a háborúra. És hogy időnként meg kell küzdened az igazadért.
- Hogy mindenkit boldoggá tegyél.
- Nem. Hogy megvédd magad, azoktól, akik boldoggá akarnak tenni.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
-
Ugyan, ki dönti el, mi a békésebb vagy jobb? Ami áldás a világ egyik felének, az átok a másiknak. Véget vethetsz egy háborúnak, ám ugyanezzel akaratodon kívül elvetheted egy másik csíráit.
Alexandra Bracken
-
Háború (...). Brutális és kegyetlen. Pokoli és gyerekes. (...) Szabadság, könyörületesség és szerelem - ezek azok, amelyekért megéri harcolni, amelyekért megéri ölni.
-
A szeretetben légy a nap, barátságban és testvériségben az áradó folyó. Vétkeidben a sötét éjszaka, alázatodban a világos ég, haragodban a halott. Légy minden, ami vagy, anélkül, hogy lássalak, valójában ki is vagy.
-
A rossznak sok arca van, és ügyesen, szinte észrevétlenül oson, furakodik be mindenhová. (...) Egy menekülő hadsereg felégeti maga mögött a hidakat. Te az én életemmel ugyanezt tetted: módszeres aprólékossággal romboltad le a múltam, s hogy még véletlenül se tudjak majd emelt fővel élni, a jövőmet is.
Susanna Tamaro
-
Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák - kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
de mind-mind pénzre vált reményt;
ki szenet árul, ki szerelmet,
ki pedig ilyen költeményt.
József Attila