Legalább száz indokot tudtam volna mondani, amiért most nem kellett volna itt lennem, de egyik sem tûnt jelentőségteljesnek amellett az ok mellett, ami az ittlétem mellett szólt. Életben voltunk mindketten, és mindazokkal együtt, akik fontosak a számunkra. Ez maga volt a csoda.

Kapcsolódó idézetek

1. Csoda, amikor sokan együtt vagyunk, és senki nem bánt senkit. Mert egyikünk sem ülhetne itt, egyikünk sem lélegezhetne, élhetne, hogyha számtalan ember nem gyilkolt volna, nem halt volna meg azért, hogy mi itt lehessünk. Feldmár András
2. Volt valahol ezen a földön egy nő, lehet, hogy csak két lépésre, de lehet, hogy tíz kilométerre tőlem, és egyetlenegy dolog számított, csak az érdekelt, hogy el tudjon érni. Tele voltam bizakodással, energiával. Azt hiszem, abban az időszakban elégedett voltam az életemmel. Mert ha nem volt is velem, legalább tudtam, hogy valahol létezik. Anna Gavalda
3. Nem érdekel, hogyan és miért jöttél az életembe, csak az volt a fontos, hogy jöttél. Nem emlékszem már, mi mindenben vétkeztem, de arra igen, mit tettem helyesen. Emlékszem rád. Te adtál értelmet az életemnek, te tetted különlegessé. Becca Fitzpatrick
4. Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő. Müller Péter
5. Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább. Kosztolányi Dezső
6. Nem kívántam már a halálát, nem akartam ordítani a fájdalomtól, ha a hiányát éreztem minden egyes szívdobbanásomban. Eljött a nap, amikor egészen egyszerûen nem akartam én már semmit. Nem bántam, ha nélkülem boldog. (...) Már nem úgy élt bennem, mint az egyetlen, a csodálatos, aki életem minden pillanatát meghatározza. Talán ekkor jöttem rá arra is, hogy nincsen egyetlen. Mert az egyetlen csak ő lehetett volna. Tomán Edina
7. Nagyon jó volt állni, Hozzád tapadva s érezni, mennyire fontos vagyok Neked. Ha ez nem lenne, vagy ha nem így lenne, igazán nem volna érdemes élni: de így olyan teljes és egész az életem, mintha volna is valóban valami helyem a világban, szerepem vagy jelentőségem; pedig hát nincs. Árnyék vagyok csupán, csak lebegek minden felett elvesztve vagy meg se kapva talán, ami engem illet. Ám nem érzem, hogy fáj. Tudom, hogy fáj, csak nem veszem észre attól a boldogságtól, amit a Veled való élet jelent. Szabó Magda
8. Semmi nem megy úgy, ahogy kellene, száz, ezer, tízezer vágyunk, reménykedésünk dugába dől: de az az egy, legfeljebb két legeslegfontosabb dolog, ami nélkül nem lenne élete az embernek, az végül mégis sikerül. Csak úgy mellékesen, természetesen. Ottlik Géza
9. Nem azért érdemes élni, ami megtörténhet. Hanem azért, ami éppen most történik. Ebben a pillanatban, ami éppúgy az enyém, mint bárki másé. Nem számít, hány pillanatot hagytam a hátam mögött - az számít, hogy most élek csak igazán, és élek, ahogy bárki más, és ez a pillanat éppannyira az enyém is, mint bárki másé. (...) Azért érdemes élni, ami most történik. Nem a tegnapért nem és nem a holnapért. A mostért. Mike Greenberg
10. Minden elsőre negatívnak tûnő dologban találhat az ember valami pozitívumot. Ezért van az, hogy mindegy, mit mondtak, mi történt, hogyan küldtek el, külön köszönetet mondok mindazoknak, akik annyi éven át próbálták megnehezíteni az életemet. Nélkülük nem lennék itt. Karikó Katalin