Légy bár szünet nélkül szomorú, Vagy nectar mellett fejedet Gyakran ékesítse koszorú, El nem kerülheted végedet.

Kapcsolódó idézetek

1. Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted, Oh, de megátkoznád csalfa hûtlenséged! Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája: Letûnt boldogságom sötét fejfájára. Ady Endre
2. Hej, sokféle a szerelem, Soknak keserû gyötrelem. Ne szakassz a leveléből, Ne egyél a gyümölcséből: Édes a levele. Keserü a gyümölcse.
3. Mikor árnyékod egy rózsára emlékeztet, Oly szorosan ölelnélek, Még ha töviseid meg is szúrnának, Nem engednélek el. Nem bánom, a fájdalom Édes, gyötrelmes nektárrá válik. One Ok Rock
4. Nehéz a búcsú, Ha nem lesz már kitárt kar. Fájó a búcsú, Szeretettől szakasztó. Sokáig szól a búcsú, Halál haláláig. De veled marad az elveszített. Gyöngédsége erősség. Derûje magasztosság. Tisztessége tisztaság. Az elveszítettet megleled. Gail Carson Levine
5. A befejezés, még ha a legörvendetesebb is, szomorú akkord. A kezdet, még ha a legszomorúbb is, jobb, mint a legörvendetesebb befejezés. Sólem Áléchem
6. Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis, a szomorúság megszépíti az életet. Márai Sándor
7. Rongyos lett az ingem, foldozd meg. Rövid az örömöm, toldozd meg. Kösd meg a nyakkendőm, kibomolt. Emeld fel a szívem, leomolt. Páskándi Géza
8. Viszlát: százféleképpen mondhatod, Könnyeid százféleképpen onthatod, Kalapod fejedbe éppúgy nyomhatod, mielőtt kilépsz. Mondom: viszlát, viszlát, Kiáltom hangosan át, Mert mire hangom újra meglelem, Talán már nem tudom, hogy hogyan tehetem. Maggie Stiefvater
9. Én szenvedek, s pedig miattad, Miólta szívem elragadtad, Édes kegyetlenem! El-elhalok, mihelyt te jutsz eszembe. S így kell talán e gyötrelembe Örökre sínlenem. Csokonai Vitéz Mihály
10. Néha muszáj kisírnunk magunkat, különben a végén szünet nélkül sírni fogunk. Richard Osman