Légy bölcs, légy balga, pap, Laikus, gazdag vagy szegény, Fösvény, tékozló, kicsi, nagy, Úr, paraszt, szép, rút, bûn s erény, Bármily rangú földi szirén, Csupa nyakék, dísz, kincs, sugár, Hiába: e föld kerekén Mindenkit elvisz a halál.

Kapcsolódó idézetek

1. Mennyi szép remény, és mind hamvába hol, Mennyi büszke tervünk, mind dugába dőlt, Mennyi butaságot hord hátán a föld, Mindnyájunk úrnője, a halál tudja jól. Van, ki untig játszik, táncol és dalol, Van, ki tehetséget mûvészetbe tölt, Van, ki szívszándékra szép álarcot ölt, Van, ki e világot megvetve szónokol. Hív ábrándok, eszmék, gondok tára vár, Természettől szülten ezerarcúan Tévelygünk e kusza, rövid életen, Hisz itt, a földön minden gyorsan elsuhan, És nem kísér soká a jószerencse sem. Egy marad örökké, mindig: a halál.
2. Ki gyenge itt, és ott erős, Ki néha gyáva, néha hős, Ki jobbra rossz és balra jó, Ki szájra méz és sebre só, Ki plusz és mínusz, lágy s kemény, Ki most lemondás, majd remény, Ki élni vágyik s halni kész: Embernek csakis az egész. Gábor Andor
3. Rossz a világ? Légy jó tehát magad! Üres a lét? Adj tartalmat neki! Az ember szolga mind? Légy te szabad! Hídd sorsodat bátor versenyre ki! Komjáthy Jenő
4. Ha már elért valamit az ember, hát jól vigyázzon rá, mert sokkal könnyebb elveszíteni, mint megszerezni. A vagyon nyújthat ugyan változatos, izgalmakkal teli életet, de az még nem boldogság. A szürke élet, a munka, a megértő asszony nyugalmat jelent, felhőtlen eget, és a csöndes polgári élet mélyén forró parázs izzik. A szeretet parazsa.
5. Mulandó minden, buborék és pára, Ne adj, ne hajts a szerencse szavára. Jólét, öröm: árnyék a tenger habján, Ujjong a kapzsi téves hitet vallván.
6. Kapcsold le hiú szárnyaid. Maradj a földön, s békülj meg vele. Éld életed, ahogy lehet. Ne szidd! Volt tavasza. Lesz ősze és tele. A föld színén néha ragyog a nap, Örülj te is. Sütkérezz, árva rög, Míg egyszer majd a sok hû föld-darab Lágy testvérszóval föléd dübörög. Tóth Árpád
7. Minden a földön, minden a föld fölött folytonfolyású, mint hegyi záporár, hullámtörés, lavina, láva s tûz, örökös lobogó. - Te is vesd el restségednek ónsulyu köntösét, elégeld már meg a megelégedést, légy könnyû, mint a hab s a felhő, mint a madár, a halál, a szél az. Babits Mihály
8. Az élet hosszú a szerencsétlennek, rövid a boldognak, játékszín az okosnak, álom a szerelmesnek, mámor a könnyelmûnek, pusztaság a szegénynek, örömház a gazdagnak. Kisfaludy Károly
9. Figyeljetek reám: az élet szép! Élni, élni, ezt akarja a rög, a fûszál, a féreg, az állat, az ember! Élni napsugáron, boldogan. Ez a föld a mienk, ne engedjétek, hogy egyetlen élőtől elvegye valaki! Az ember a legértékesebb a földön, lelkében végtelen jóság, szépség csírái szunnyadnak. Szeressétek, becsüljétek az embert, a nagyot, a kicsit, az erőset, a gyengét! A sorssal szemben egyformák vagyunk! Az élet rövid, az igazság örök. Makszim Gorkij
10. Ne bízz szegény hon a gondviselésben, Ha él fölöttünk - ő rég elhagyott. Gondolj a múltra, hogyha csüggedeznél, S használd erődet és akaratod. Küzd, törj előre bátran nemzetem! Élet, halál! csak az dicső legyen!