Ugrás a tartalomra
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba, kérlek, ne hajtsd el,
Utolsó emlékem küldöm neked,
Papírra égetve, mennyire szerettelek.
Kapcsolódó idézetek
-
Véled kelek, véled fekszem,
Emléked tüzénél melegszem.
Görcsösen, némán átkarollak:
Tört roncsa zátonyult hajómnak.
Első reményem, első álmom,
Utolsó üdvöm, végsugárom.
Betöltetlen, égi ígéret,
Titkon, éjjel szenvedek érted.
Berde Mária
-
Csókolj meg! (...) Csak egyszer. Aztán elmegyek. Elmegyek és elfelejtelek. Csak egy sóhajt hagyok az ajkaidon, egy emléket. Kérlek... csak most az egyszer! Csókolj meg, hogy meghalhassak! Küldj engem utamra! Mérgezz meg utoljára...
-
A szél ha hûvös éjszakákon
Lehûti mámoros fejem,
A te hideg, utolsó csókod,
Az jut eszembe én nekem.
Ady Endre
-
Magad, ha lehunyod, ha elhagysz,
szempillám, barna szirmom elfagy.
Dús lombom, koronám lehullik,
magamon tipródhatok holtig.
Bella István
-
Értsd meg hát, Drága,
hogy én most utolszor simogatlak végig
szemem még élő sugaraival, a felém lovagló
irgalmatlan halál árnyékában sóhajtva,
s kérlek, engedd, hogy titkom eláruljam
s hangosan kiáltsam: szeretlek, szeretlek.
Kuczka Péter
-
Mikor, fiam, elmegyek én
tőled,
csak azt kérem, annyit
kérek én,
mosolyogj sokat, ne sajnáld
mástól,
mint ahogy azt én tettem veled,
hogy az utolsó emlékünk
egymásról egy szép
mosoly legyen.
-
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyûimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
Petőfi Sándor
-
Úgy fáj a lelkem, mit felelhetek?
Lámpaként, szerelmem, mindig ott leszek.
Távol boríthat sírhalom,
Örökké rólad álmodom,
Mint akkor, angyalom!
Én édes angyalom.
Adam Makos
-
Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el.
Paulo Coelho
-
Utolsó arcomat
Neked mutatom most, kedvesem.
Elviheted magaddal,
Kísérjen utadon szerelmesen.
Republic