Lelkem csendjében összetört ábrándok cserepén csikorogva jár a magány.

Kapcsolódó idézetek

1. A vándorúttól fáradtan, betelten kopár mezőkön, zörgő avaron kószál a lelkem... Macuo Basó
2. Szívódik belém némaság. Felnő magányom, mint a fák. Serfőző Simon
3. Magányt lélegzek, magányt öltök magamra, magányt ürítek. Paulo Coelho
4. Csak járom az idő vajúdó kínját. Szívem mély árnyékba hajol: A föld siket méhéből nem hallom lelked, mint dalol.
5. A magánynak saját iránytûje van. Delia Owens
6. Sétálok az üres utcán, Az összetört álmok sugárútján. Ahol a város alszik már, Csak én vagyok az egyetlen, ki egyedül jár.
7. A szomorúság tovaszáll az idő szárnyain. Jean de La Fontaine
8. Szobám a csöndé. Kiabálnak agyamban gondolataim. Utassy József
9. Egyedül vagyok... lelkembe zárt hiányod társaságában.
10. Az idő rútul bánhat azzal, aki magányos.