Lennék a könnycsepp arcodon, Lennék egy dallam ajkadon, Lennék én az út, hol csendben jársz.

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretnék könny lenni az arcodon, hogy megértsem a lelked, átsegítselek a harcodon.
2. Én vagyok én, Ha csendre vágysz, az vagyok én, Az leszek melletted, Belopódzok halkan a szívedhez. Edda
3. Sötéten, hallgatag Bolyongjuk át a földi utakat; Van fájó szívünk, könnyező szemünk, És egymás mellett mégis elmegyünk Sötéten, hallgatag... Endrődi Sándor
4. Elszorul a torkom, ha szembejössz velem, Elárul az arcod, bár nem beszélsz te sem, A boldogságunk mellett csendben elmegyünk. Kovács Kati
5. Lennék harang, mi érted szól! Vigasz lehetnék, ha búcsúzol! Lennék szél, mely elkísér! Minden dal, ami benned él! Edda
6. Amíg kerestem az utunkat az esőcseppek között, Addig szép lassan a magány belém mélyebbre költözött. Te letagadtad mindig azt, hogy volt hozzám közöd, De a szemem nem hazudott, mikor könnyekbe öltözött.
7. A hangod akkor legszebb ha kerete a csöndnek, a hajad akkor legszebb ha cseléde a napsugárnak, az arcod akkor legszebb ha emlékszem rája sírva, a sorsod akkor legszebb ha elszáll mint az ének. Weöres Sándor
8. Hol van a te régi kedved, És mosolygó gyermek álmod? Sírsz-e? sírj, ha nem nevethetsz, Rég ohajtott köny szemedben, Rózsakendő kezeidben, Sírj, s töröld el könnyedet. Vörösmarty Mihály
9. Legyek a kendő, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindig enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Reményik Sándor
10. Hogy hallhasd a lelkem, Leszek villám a csendben, Belecsapok a földbe, Mikor fáj a szívem.