Ugrás a tartalomra
Ma megbódulok friss testedtől,
Mint tubarózsa illatától,
Ma szeretlek és fájdalmasan
Rejtenélek el a világtól.
Kapcsolódó idézetek
-
Tehozzád siettek elbádgyodt lábaim,
S most téged ölelnek testetlen karjaim.
Neved napját hozza jövő világosság!
Ah! töltse szivedet érzékeny vigasság!
Ányos Pál
-
Testedben fürdök meg, érzem illatod,
Átölel a hajnal, újra boldog vagyok.
Senki nem tudhatja meg, hogy itt voltál,
Csak én álmodok, én álmodok.
Edda
-
Csókolj meg és szeress jobban
és csókolva és szeretve
végy öledbe és kezedbe,
gyógyuljak meg illatodban.
Nadányi Zoltán
-
Ma nagyon csókolj,
nyíljék ki lelked legszebb csók-virága:
ma csókolsz utoljára.
Wass Albert
-
Szeretlek! Epedezek érted! Akár sápadt, akár lila, akár leplezett, akár érzéki, én, aki minden gyönyör és bíbor vagyok és ittasság a legbenső értelemben, kívánlak.
Aleister Crowley
-
A testnek rendeltetése a gyönyörûség de a szerelem nem övé
S most már hiába is akarnám megtartani szellemed
Szökik szökik tőlem mindenfelé mint egy felriasztott kígyófészek
S gyönyörû karjaid a messzi horizonton mint hajnal-színû kígyók búcsúra tekeregnek
S én itt maradok zavartan döbbenten itt maradok belefáradva ebbe a szerelembe melyet lenézel
Úgy szégyellem ezt a szerelmet melyet te annyira megvetsz.
Guillaume Apollinaire
-
Áldva, csöndben, békén,
Emlékkel és csókkal
Akarlak elhagyni,
Meleg után fagyni,
Egyedül maradni,
Egyedül érezni,
Egyedül meghalni,
Áldjon meg az Isten.
Ady Endre
-
Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam,
Vigyázz rám, kérlek, nehogy elrontsam,
Bújj mellém, jó így, csak összefonódva,
Védjük kis világunk a világtól óvva.
Children of Distance
-
Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő
vagy égő szegfû lennél, mely tüzes nyilakat szór:
úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző
dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban.
Pablo Neruda
-
Mert ha vidám vagy, meg akarom kétszerezni vidámságodat; ha bús vagy, akkor meg akarom felezni veled a bánatot és így öröm lesz az néked, mélyebb az örömnél. És ha jól érzed magad, mulatsággal és változatossággal fogom üdíteni lelkedet; ha pedig beteg vagy, ápolni foglak; és ha fáradt vagy, a keblem lesz majd alvópárnád, hol nyughatol - s éjjel és nappal a lelkem a lelkeddel lesz és karom ölelni fog. És ha nem kívánsz, távol leszek; és ha ismét akarsz, ott leszek nálad. És ha előtted halok meg, úgy rendjén van és le kell mondanod rólam - ám ha te hagysz engem itt hátra, akkor követni foglak a máglya tüzén keresztül, mert nem akarok nélküled élni egyetlen napot sem.