Máglyát gyújtottam én Minden emlék tüzén, Ért sok bánat, öröm, Agyő, megköszönöm. Régi szerelmekért Sírni ugyan mit ér, Mindent, mindent, ha kell, Elölről kezdek el.

Kapcsolódó idézetek

1. De majd, ha egyszer - valami csodából - A régi lángot visszanyerhetem, Megéneklem e szomoru szerelmet, Akkor tán nem fáj, ha emlékezem... Ady Endre
2. Tüzet raktam a szívemben. Keresztbe raktam a fákat. Gyufát gyújtottam, és néztem, ahogy elég benne a bánat. Vagy öröm volt... 30y
3. Nincs már semmi, ami gátol, Szemeimben tûz ég-lángol! Tudom miért, s merre menjek, Mögöttem múlt, előttem az élet!
4. Az életemet elhibáztam, rossz szögletet mértem falán, törölhetetlen drága vásznam terhes szinekkel mázolám: emlékből raktam össze rőzsét, multból máglyát jövőm alá, s tegnap tüzére holnap hősét, magamat dobtam égni rá. Babits Mihály
5. Könnyű legyen emlékem, mint az illat, mely egekig száll és legyen örök, amíg szivemből máglyarózsák nyílnak s feláldozott szerelmem füstölög. József Attila
6. A képeidet már széjjeltéptem régen, De ha lehunyom a szemem, én látom magam előtt, Minden mozdulatod minden emlékem, Én felejtenék, hát adj hozzá erőt! Tankcsapda
7. A sorsom, hogy érted éljek! Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd: Áldott a végzet; szenvedni érted! Mindent elmondtam, S a szívem most újra könnyû és álmodó, És aki rám néz, tudja már, hisz éreznie kell: Igaz volt minden szó.
8. A szerelem gyökeret vert belém, és idővel erdővé burjánzott. Néha csak szeretném felgyújtani az egészet. Porig égetni az összes fáját. De attól félek, én égnék el a tûzben.
9. Ez ugyanaz az út, amit a sors elém tett, Ugyanúgy, mint régen, a tûz megéget. Ha most kezdeném, mindent ugyanúgy tennék, De ugyanaz nem lehetek, mert ugyanott lennék.
10. Lelkembe égettem fény-mosolyod, Az emlékeim nem vehetik el. A múltam az itt van, azt mélyen őrzöm, Az enyém, csak az enyém. Edda