Mai génjeink olyan emberektől származnak, akik együttmûködtek egymással, és az agyunk továbbra is arra ösztönöz minket, hogy egy csoport tagjai legyünk. Ünnepel, ha "elfogadnak" minket, és a legerősebb érzelmeink közül sok csak más emberek viszonylatában létezik, mint például az együttérzés, az empátia, a féltékenység és az elutasítás fájdalma.

Kapcsolódó idézetek

1. Születésünk első pillanatától kezdve érzünk. Fájdalmat és örömöt, félelmet és dühöt. Megtanuljuk elrejteni az ijesztő érzéseinket. Eleinte csak mások, később magunk elől is. Sokan úgy éljük le életünket, hogy eltartjuk magunktól legmélyebb érzéseinket, és mindig ott a kétség, mi lenne, ha átengednénk magunkat nekik, kifejeznénk azokat, és megosztanánk a világgal.
2. Az érzéseink a legtöbb neurológus szerint az agyunkból erednek (...). Amikor boldog, szomorú, mérges vagy ijedt vagy, az hihetetlen módon nem egyéb, mint agysejtek egymással való kommunikációja.
3. Az emberekbe bele van kódolva a kapcsolatteremtés. Évezredek óta a csoporthoz tartozás tartotta életben az emberi fajt. Részben ezért törekszünk olyan erősen arra, hogy részei legyünk valami nagyobbnak, hogy értékeljenek és szeressenek bennünket, hogy törődjenek velünk, hogy figyeljenek ránk és meghallgassanak bennünket. Ha kapcsolódunk valakihez, aki elfogad minket, biztonságban érezzük magunkat. Sőt, ettől fantasztikusan érezzük magunkat! A mély emberi kapcsolatokat a sebezhetőség, az együttérzés és a valódi megértés táplálja. Nem a hibátlan külső, nem a színötös bizonyítvány, és nem is a pénz.
4. Az érzelmek találgatások. Olyan sejtések, amiket az agyunk alkot, amikor agysejtek milliárdjai mûködnek együtt, és több hatalmunk van e sejtelmek fölött, mintsem gondolnánk.
5. Amikor igazán nehéz idők járnak, és durva viharok tombolnak, azt először súlyos csapásként éljük meg, de aztán a tettek mezejére lépünk. Összedugjuk okos fejünket, és kitalálunk valamit. Segítünk egymásnak. Mi, emberek nemcsak értelmesek vagyunk, hanem velünk született, az evolúció során kifejlődött empátiával is rendelkezünk. A nehézségekkel teli évezredekben ez mentett meg bennünket. A múltban is átvészeltünk minden megpróbáltatást, és túl fogunk jutni ezen az éghajlatváltozáson is, amely a mi kezünk nyomát viseli. És ebből valami jobb születik majd. Marcus Rosenlund
6. Érzelmi lények vagyunk. Mire a külvilág jelei elérik a tudatos agykérgünket, már színezve vannak érzelmeink által. Érdemes és lehetséges megpróbálkozni ezektől a hatásoktól elvonatkoztatni, de tudnunk kell, hogy ez egy folyamatos küzdelem. És biológiánk ebben a tekintetben éppenséggel nem a partnerünk. Hraskó Gábor
7. Mi, emberi lények érzéseinkből és gondolatainkból élünk. Kicseréljük őket egymással, ha egyazon helyen és egyazon időben vagyunk, beszélünk egymással, egymás szemébe nézünk, megérintjük egymást. Ezek hálója táplál bennünket, sőt mi magunk vagyunk a találkozásoknak és a cseréknek ez a hálója. Carlo Rovelli
8. Van hat-nyolc alapérzet, mint például az öröm, a félelem vagy az undor, amelyet születésünktől kezdve érzünk, kinyilvánítunk. Ösztönös reakció. Amint kiváltja belőlünk valaki vagy valami, az adott érzésnek megfelelően reagálunk. Mimikával, hanggal, testbeszéddel. A külvilág pedig félreértés nélkül megérti. Dekódolja. A szeretet azonban nem ilyen. Nem hozzuk magunkkal, nem gyakoroljuk magától értetődően. A szeretetet megtanuljuk. Légrádi Gergely
9. Mindabból, amivel a Föld megajándékozott bennünket, a legszebb, a legboldogítóbb az, ha osztozhatunk - ez tesz minket emberré. Aki nem tud mással megosztani, annak csökevényesek az érzelmei. Marc Lévy
10. Mint minden igazán fontos dolog, a személyes kapcsolatok is nagyon boldoggá tehetnek minket, amikor jól mûködnek, és nagyon boldogtalanná, amikor nem. Az emberek környezetünk legrugalmasabb, legváltozékonyabb részét képviselik. Ugyanaz az ember csodálatossá teheti a reggelünket és rémessé az esténket. Mivel annyira függünk mások szeretetétől és elismerésétől, érzékenyek vagyunk arra, hogyan bánnak velünk. Csíkszentmihályi Mihály