Ugrás a tartalomra
Majd kiszáll a bábból a lepke,
közeleg szép nyarunk kora;
fölesküszöm szelíd kezedre,
hogy el ne hagyjalak soha.
Kapcsolódó idézetek
-
A remény ad erőt, hogy felkelj az ágyból az érettségi bál reggelén, ha még egy fiú sem hívott el. A remény csalja elő a lepkét a bábból, és az hajtja a lazacot árral szemben. Talán kicsik a melleid és vastag a szemüveged, de a remény nem nevet ki érte. A remény az örök cél, mely felé haladunk, és csak félelmeinket hagyjuk hátra. Álmainak talán sosem teljesülnek, de a remény ment meg attól, akik valaha voltunk.
-
Egyszer majd szép lesz minden,
a telet s az őszi
félelmet, hidd el,
szerelmünk levetkőzi.
Kányádi Sándor
-
Akár a fényre lepkeraj - körédgyûl
a tudat, hogy szeretlek.
-
Egy szépséges éji lepke került elő polcom mögül. Vergődött. Segíteni akartam neki. Nehezen vette, "butácskán". Végül sikerült, és...
"Te, nincs az a szépséges ív... ahogy a világnak a kinyitott ablakon át nekivágott..."
Tandori Dezső
-
A sötétben szikra is világít,
Jó reményem, el ne hagyj.
Vörösmarty Mihály
-
Annyi boldog pillanat vár rám
karodban még. Meg kell, hogy értsd:
bármi is elszakít tőled,
azt senkinek nem hiszem el.
Demjén Ferenc
-
Ahogy nincs senki, aki a bábot látva képes volna elképzelni a lepkét, éppoly észrevétlenül megy végbe az átváltozás folyamata az emberben.
-
De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna, mint a lepke,
olyan könnyû, lenge lenne.
Juhász Magda
-
Ígérd meg azt, hogy kezed akkor
Kezemből vissza nem veszed,
S szeretni fogsz akkor is még,
Mikor már én is vén leszek.
Heltai Jenő
-
Majd lesz talán, igazán, még egy fényes könnyû élet.
Úgy lesz bizony, fogadom, ahogy annyiszor reméltem.
Lesz őszre tél, szenvedély, és a rosszat elfelejtjük,
és tavasz, nyár megtalál, minden reggel újra kezdjük.
Dés László