Ugrás a tartalomra
Manapság már minden szar jogdíjas! Aforizmagyûjtemények, ismeretterjesztő könyvek, minden, minden! Halálra szánták a szállóigét! A régi szép idők verselői még halhatatlanná váltak azáltal, hogy soraik átmentek a köznyelvbe (lásd: "Országomat egy lóért!"), mára ennek vége! A szerző és a kiadó hozzájárulása nélkül tilos dúdolni, idézni, használni ama dalokat, gondolatokat, igéket, amelyeket szerzőjük felnyalt, begyûjtött, összeszedett innen-onnan. Ó, igen, a régi méreg! Ha valaki saját kútfőből teremt elő gondolatokat, nem védeti le még a rágondolás jogát is, hiszen - van miből! - bőven buzognak ötletei, és mert ilyeténképpen gazdag, hát adni s nem eladni akar.
Kapcsolódó idézetek
-
Az ember azért nem él száz évnél tovább, mert egyszerûen nem alkalmas rá. Lelkileg. Egyszerûen kiüresedünk. Eltûnik az életünk, amely löketet ad. Elunjuk saját elménket vagy az élet ismétlődéseit. Hogy egy idő után nincs olyan mosoly vagy gesztus, amit ne láttunk volna. Nincs olyan változás a világ rendjében, amely ne visszhangja lenne a világrend egy régebbi változásának. Az újság sem újság többé. Már önmagában az "újság" szó komikussá válik. Hiszen minden egy körforgás része a lassan forgó, immár lefelé tartó körvonalon. Türelmed az emberi lények iránt, akik újra és újra ugyanazokat a hibákat vétik, fogyatkozni kezd. Mintha folyton-folyvást ugyanaz az egykor imádott refrénû dal szólna, amelytől most már legszívesebben letépnéd a füledet.
Matt Haig
-
Mindönki sömmiből lött, és sömmivé is lösz, hiába a sok agyalás, érözés, gürcölés mög kajtatás egy életön át, hiába a tisztösség, hiába a gazembörség, mindön hiába, nem marad abbúl sömmi az égvilágon (...)! A halál elsöpör, és mesemondás idő múlva már a nevödet se tudják.
Cserna-Szabó András
-
Manapság amit kimondani sem érdemes, azt eldalolják.
Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais
-
Megírták, hogy a régi időkben édes és illő volt meghalni valakinek az országáért. De a modern háborúban nincs semmi édes és illő a halálodban. Úgy fogsz meghalni, mint egy kutya - ok nélkül.
Ernest Hemingway
-
Az írott versekről évszázadok óta mondogatják, hogy ma már nem érdekelnek senkit. A "szellemi elit" évszázadok óta leckézteti a "népet", hogy amit költészetnek érez, az csak giccs, hülyeség, bunkóság. De a "nép" vidáman lúdbőrzik tovább attól a költészettől, amit ő annak érez. És közben mégis folyamatosan hat egymásra a magas és az alacsony költészet. Azért időnként elkap az az érzés, hogy mi van, ha pont most jött el az a korszak, amikor az írott költészet tényleg kipusztul, esetleg magával a "szellemi elittel" együtt. Az írott költészet nem olyan cuki dolog, mint például a panda, de még a panda jövője sem felhőtlen.
Kemény István
-
Mondtam neked, hogy tartsd a szád
Kell a francnak az igazság
Mondtam neked, az ihlet fáj
Inkább jelszavakat ordibálj
Mondtam neked, nem kell a gond
Aki alkot, az sült bolond
Mondtam neked, van sokkal jobb
Legyen hatalmad s pénzed sok.
Zorán
-
Most jön a szöveg halála. A szerzőt adják el, aki egy popsztár, érted. Mint Madonna, nem a dalai miatt veszed meg a lemezt, hanem miatta. Õ maga saját legfontosabb terméke. Legyél ütős, legyen benned valami, hogy az emberek konzumálni akarjanak, téged, pont téged, a szövegeden keresztül, mely már nem olyan fontos.
Olia Savicevic Ivancevic
-
Minden sarkon csapdába csalnak: egyél, igyál, fogyassz, vegyél fel kölcsönt, vedd meg ezt, vedd meg azt... mindegy, csak hagyd, hogy rászedjenek. Szajkózhatjuk a szólásszabadságról szóló lózungokat, de közben az értékeink gyanúsan egybevágnak a nagy cégek főmûsoridős reklámszlogenjeivel.
Rutger Bregman
-
Az emberek sokkal boldogabbak volnának, ha nem volna irodalom. Az írók, mint egy titkos szövetség, századok óta mérgezik az emberek lelkét, hogy maguk meg tudjanak élni. A meséik, dalaik mind arra valók, hogy nyugtalanságot, zavart idézzenek elő az emberi lelkekben. És ha egy családba beköltözött az irodalom édes mérge, ott nyomon következik a boldogtalanság.
Krúdy Gyula
-
Mostantól minden igét t-vel kell mondani. Jött, félt, táncolt, küzdött, élt. A jövő idők viszont egyszer s mindenkorra törölve. Nem fog teniszezni, és nem lesz primadonna. Se bíró, se feleség, sem anya, sem utcalány. Nem fog forradalmat csinálni, nem lesz orvos, és nem lesz gyilkos. Nem fog megöregedni. Én élhetek még húsz, negyven, hatvan, nyolcvan évig, megrokkanhatok és összetöpörödhetek, fogam, hajam kihullhat. De ő örökké olyan marad. Ami pedig én voltam őbenne, azt elvitte. Mindazt, amit egyedül ő tudhatott rólam. Én haltam meg.
Karinthy Ferenc