Ugrás a tartalomra
Az írott versekről évszázadok óta mondogatják, hogy ma már nem érdekelnek senkit. A "szellemi elit" évszázadok óta leckézteti a "népet", hogy amit költészetnek érez, az csak giccs, hülyeség, bunkóság. De a "nép" vidáman lúdbőrzik tovább attól a költészettől, amit ő annak érez. És közben mégis folyamatosan hat egymásra a magas és az alacsony költészet. Azért időnként elkap az az érzés, hogy mi van, ha pont most jött el az a korszak, amikor az írott költészet tényleg kipusztul, esetleg magával a "szellemi elittel" együtt. Az írott költészet nem olyan cuki dolog, mint például a panda, de még a panda jövője sem felhőtlen.
Kapcsolódó idézetek
-
Amikor azt hangoztatja valaki, hogy a költészet fényûzés, valamiféle szabadon választható extra, csak a tanult középosztály kedvtelése vagy lényegtelen adalék, iskolában nem is kell tanítani, ha tehát hasonló szamárságokat hallok a versek, a költészet szerepéről az életünkben, akkor mindig gyanús, hogy az illetőnek túl simán ment minden. A küzdelmes élet küzdelmes szavakat kíván - költészetet.
Jeanette Winterson
-
A huszadik században a vers annyira öncélúvá alakult, hogy némelynek írója úgy véli, ami átvillan a fején, az már líra. Rettenetes félreértés. A versben nem magunkról és magunknak kell beszélnünk, hanem azokról a gondolatokról, érzésekről, amelyek ott lappangnak az olvasókban is.
Illyés Gyula
-
Az emberi költészet eltörpül a természet költészete mellett. Minden, ami emberi képzelet, jelentéktelen a természet valóságaihoz képest. Nincs szín, nincs határtalanság sem nagyban, sem kicsinyben, amit a természet magába nem foglal. Az emberi képzelet holtra fáradtan merül ki a természet igazságai felé siettében.
Bársony István
-
A költészet a Jung által emlegetett tudattalan felé halad. Nem tervez, hanem egyszerûen felnyit egy csapóajtót, és megnézi, hogy mi van mögötte. (...) Költészetben nincs új tematika, nincs új megszólalás, nincs benne semmi új. A költészet több ezer éve ugyanazokat a dolgokat járja körül, hogy mi van Istennel, van-e Isten, mi van a szerelemmel, meg kell halni, mi dolgunk van ez alatt a pár évtized alatt itt a világon... semmi újat nem lehet és nem is kell kitalálni benne, emiatt nem egy tervezett dolog. Valami elindítja, és az ember megy valami nagyobb erővel. Amikor prózát írtam, nem tapasztaltam, hogy egy nagyobb erő húzna. Amikor verset írok, akkor tapasztalok egy olyan erőt, ami bennem is ott van, sőt belőlem indul el, de rajtam kívüli, és nálam sokkal-sokkal nagyobb.
Babiczky Tibor
-
Már senki sem hallgat az értelmiségre,
a Költőnek végre nincs felelőssége!
De Költő, te könnyen legyintesz,
mert nagy szerencsére
ameddig ember él, igény is mindig lesz
csatakiáltásra és mûvészi szépségre!
Peer Krisztián
-
Ez az, amiért a költészet annyira vonz engem - mert örök. Addig, amíg lesznek emberek, emlékeznek szavakra és szavak kombinációira. Semmi más nem él túl egy pusztulást, csak a költészet és a dalok. Senki sem tud egy teljes regényre emlékezni. Senki sem tud leírni egy filmet, egy szobrot, egy festményt, de amíg emberi lények vannak, a dalok és a költészet folytatódik.
Jim Morrison
-
Költészet napja? Én jobban szeretném, ha a költészet perceiről beszélhetnénk már. Legfeljebb a költészet óráiról. Azt szeretném, ha nem egy egész nap jutna a költészetnek, egy esztendőben egyszer, hanem csak percek, de állandóan, minden nap - és áhítattal. Minden nap: percek. A költészet nem egész napi élmény.
Váci Mihály
-
Az írásnak, az írástudóknak nagy felelőssége van, társadalmi felelőssége: minden, amivel az ember találkozik, a költészet témája. Márpedig életünk nagyobb részét a társadalmi, politikai gondok teszik ki, és ha valaki ezek kifejezéséről lemond és csak öntörvényû szómûvészetnek gondolja a költészetet, az nagyon téved és nagyon megcsonkítja a saját életét és a saját mûvészetét is.
Kiss Benedek
-
Az igazi költészet csak rövid ideig képes együtt élni a boldogsággal. Egy idő után vagy unalmassá válik a boldogságban fogant vers és a boldog költő, vagy az igazi költészet tönkreteszi a boldogságot.
Orhan Pamuk
-
Mit is mondhatnék én a költészetről? Mit mondjak a felhőkről, az égről? Nézem, nézem, csak nézem a felhőket, nézem az eget. Megértheted, hogy a költő nem mondhat semmit a költészetről. Ezt hagyd a kritikusoknak és a professzoroknak. Mert sem te, sem én, de egyetlen költő sem tudja, mi a költészet.
Federico García Lorca