Már nem tudunk reménykedni. Mostanra már minden jövőbeli esemény iránt közömbösek vagyunk. Hát jöjjön a felszabadulás. De legyen olyan szelíd, mint a szellő. Mást már nem tudnánk elviselni.

Kapcsolódó idézetek

1. Most már nem lehet visszafordulni, nem lehet többé semmit az időre vagy a véletlenre bízni, nem lehet várni, hogy majd csak lesz valami, s nem is lehet belenyugodni, hogy addig is, amíg lesz valami, én csak élek így tovább. Márai Sándor
2. Látjuk jól hogy nincsen álarc mi ne volna rémes mint a téboly s hogy feledhetetlen az összes ígéret rég szétfolyt reménye kegyelem kell de nem döfés egy félig béna szívnek értjük valami emberibb kéne. Szöllősi Mátyás
3. Szükségünk van reményre; remény nélkül élni, ez meghaladja az erőnket. De nincs többre szükségünk, és nem is szabad többet kapnunk. Nincs szükségünk bizonyosságra. Karl Popper
4. Az emberek nehezen viselik, hogy nincs többé, miben reménykedjenek. Megállnak az utcaszegleten és várják, hogy jöjjön valaki és mondjon valamit. Mindegy, akármit, csak biztasson egy kicsikét. Tormay Cécile
5. Manapság nincs türelem, tolerancia. Az emberi érzelmek gyanúsak, avíttak, kicsúfoltak. Ha ezt elvettük magunktól, mi maradt? Nem beszélünk egymás nyelvén. Mindenki a magáét fújja, gettóba zárva másokat. Vavyan Fable
6. Ne mondd, hogy nincs igazság, és nem is lesz itt már soha, Törvényes rend a sorsunk, s nem mostoha. Ne mondd, hogy nincs jövő és nincs több remény, S nem vigasztal sem ének, sem költemény. (...) Ne mondd, hogy szembenézni mindenki fél, Hidd el, hogy megfordulhat egyszer még a szél. Koncz Zsuzsa
7. Kérem az elengedést kérem hogy legyen vég kérem hogy ne legyen remény ne legyen újrakezdés ne legyen küzdés kérem a búcsút kérem a békét kérem a csöndet kérem az árnyékát az egyedüllétnek. Tisza Kata
8. Hagyjatok fel mindennel, beleértve a megváltás utáni vágyat is! Váljatok olyanná, mint a gyom, amely szabadon nő, és észrevétlenül elhal a mezőn! Adjátok meg magatokat a szélnek! Luke Rhinehart
9. Neheztelni sorsunkra nem visz semmire; a dolgok ok és cél nélkül valók, és nincs mit mondanunk. Lázadni végzetünk ellen csak annyi, mint korholni a füstöt vagy a szelet, siratni elmúló napjaink. A végén úgysem marad egyéb, mint vállunkra venni, ami a miénk, és továbbmenni az úton.
10. A múlt elmúlt, nincs többé. Nekünk előrefelé kell mennünk, még hogyha ez néha ijesztő is.