Már tudták, nincs mindig szükség szavakra. A köztük ülő csend nem elválasztotta, hanem összekötötte őket. A szerelmük gyorsan és visszafordíthatatlanul bontakozott ki az eltelt néhány óra alatt, de baráti bensőségességét nem veszítette el.

Kapcsolódó idézetek

1. Két ember igen szeretheti egymást, sőt igen jól érezheti magát egymás társaságában, a nélkül, hogy szót váltson. Eötvös József
2. Úgy érezte, hogy szerelmük a kezdeti lánggal ég, hiszen folyamatosan táplálja a vágy. (...) Ha az ember szeret, nincs szükség beszédre. A lelke mélyén tudja, érzi. Guillaume Musso
3. Az is lehet szerelem, ha az emberek nem hazudnak egymásnak egy percig se. Azt adják, ami szavakkal ki nem fejezhető.
4. Úgy hagytak nyomot egymás lelkében, hogy nem akartak semmit elvárni a másiktól. Nem kívánták, hogy a másik ilyen vagy olyan legyen, mert tudták, hogy a szeretetük olyannyira őszinte és tiszta, hogy nem volt szükség elvárásokra és megjátszásra, csakis az egymást követő pillanatok szépségének éltek. Robert Lawson
5. Újabb csókok következtek, a világ mintha megszûnt volna létezni körülöttük. Megadták magukat mind a ketten, és ahogy egyre szorosabban összefonódtak, mintha nem csupán egymást ölelték volna át, hanem a fájdalmas emlékeket is elûzték volna. Nicholas Sparks
6. Szükségetek volt egymásra. Nem foszthattalak meg annak felfedezésétől, mire vagytok képesek együtt - a barátságtól, ami meghatároz titeket, úgy, ahogy azt még nem is sejtitek.
7. A szerelem nyelve nem a beszéd. A szerelmespárnak a csend a tökéletes érintkezés. Szavak nélkül is jól megértik egymást. Osho
8. A szeretet nem kételkedik. A szeretet megbízik. Éppen ettől szeret.
9. Õ már azelőtt is az életem része volt, mielőtt még megismerkedtünk volna. Nem volt szükségünk szavakra, pillantásokból, gyengéd érintésekből és mosolyokból is megértettük egymást. Olyanok voltunk, mint két fénysugár, melyek egymás köré fonódva eggyé válnak. Érzékeim kiéleződtek, a színek színesebbek, a szagok, hangok és ízek kifejezettebbek voltak. Bővelkedtünk a gyönyörûség és öröm pillanataiban.
10. Kimondhatatlan gyönyörûség volt nekik kölcsönösen nézegetni egymást, s ártatlan lelkük egészen átengedte magát ennek a gyönyörûségnek, anélkül, hogy élénk vágyakat táplált vagy bármiféle folytatásra is gondolt volna. Johann Wolfgang von Goethe