Maradj, legalábbis addig, amíg lenge hamuvá nem váltam... nem, nem hamuvá! A hamuban túlságosan sok maradványa van testiségemnek. Maradj, amíg füstcsíkká nem alakultam át, s el nem oszoltam nyomtalanul a levegőben. Akkor már nem lesz szükségem rád, akkor már mehetsz, amerre csak sorsod sodor!

Kapcsolódó idézetek

1. Maradni szeretnék, el sem hiszed, mennyire, Még nem is sejtem, miként futok olyan messzire, Hol már nem éget emléked, ahol nem édes csókod, Nem hiszem, hogy bárhol lehetnék még ilyen boldog. Maradni szeretnék, tán nem is baj, hogy nem lehet, Ugyan, miért lennék itt, ha nem foghatom meg kezed? Szellemként jár majd egy hûvös árny a faladon, Ha másból nem, majd ebből tudni fogod, mikor feladom... Children of Distance
2. Azt gondolom, ilyen világban nem akarok élni. El akarok égni, azt akarom, ne is maradjon utánam semmi ebben a sötét, idétlen világban, csak hamu. Kanehara Hitomi
3. Ne gyújts tüzet, nem kell, hogy újra lássam Homályba veszett vonásaidat, Maradt-e még utánam bármi hátra. Láng, szenvedély helyén kihûlt salak. Sötét van. Többé ne is lássalak. Ferencz Győző
4. Ha maradsz, bármit megteszek érted, amit csak akarsz. (...) Talán túlságosan fájdalmas volna a régi életedet élni tovább, és könnyebb lenne neked, ha mindörökre kitörölnél bennünket az életedből. Ez ugyan nagyon szar lenne, de a kedvedért ezt is vállalom. Hajlandó vagyok hosszú távon lemondani rólad, ha ma még nem veszítelek el. El foglak engedni, ha maradsz. Gayle Forman
5. Nem tarthatod magadat reménytelennek, bármilyen szemétre bukkannál benned. Nem mondhatsz le magadról. Ne hidd, hogy csak úgy ki lehet állni az élet forgalmából... hogy bocsánat, megőrültem, megöltem magam, nem veszek tovább részt benne. Popper Péter
6. Át- s átalakult vérem, bőröm, minden sejtje testemnek, bánatom, reményem. Mily lakócsere az agyban, a szívben! Bár nekem is a vakitó veszélyben a hûség daca volt a menedékem: más a jövőm, a járásom, beszédem! Egy nem változott, szívem egy lakóját nem cseréltem: úgy szeretlek, mint régen. Te vagy bennem a biztos állandóság. Te vagy - romolhatatlan láng!- a lényem. Illyés Gyula
7. Elengedem a dolgot, már tüske sincsen bennem, Most az életem üres, mégis valamit keresek, Vajon ennyire megváltoztam, vagy ugyanaz lehetek? Én sem értem, mi ez, ami még kavarog bennem, Néha ordítanék, de inkább maradok csendben, Félig felemésztett, mégsem ölt meg engem, Nekem fontos volt, mégis tönkretettem... Children of Distance
8. Könnycsepp gördül majd jóságos tiszta szemedből, hogyha kimúlásom híre sietve elér. Osztályrészem, hogy közönyös föld hantja takarjon. Mégis kivánom, hogy te ne légy szomorú. Ám emlékezz rám: szavaidban folytatom éltem, mindig fennmaradok, hogyha te nem feledel. Mégis, hogy szeretettel gondolj rám, illő bizonyára, hisz hû társ maradok, bárha halál ragad el. Bármi leszek, hamuvá s pernyévé válik a testem, jó emlékezeted mégse hagy el sohasem. Vergilius
9. Még amikor ölellek, akkor is kereslek! Hiába szorítlak magamhoz, bármilyen szorosan, sohasem vagy az enyém. (...) A kétgyökerû láng sohasem lesz egy, és két lélek és két test csak az út végén lesz Egy. Addig maradunk külön, te és én. Müller Péter
10. - Csak menj el! - Nem maradhatnék még egy kicsit? - Miért? - Mert annyival kevesebb ideig fogom rosszul érezni magam, amikor elmegyek innen!