Könnycsepp gördül majd jóságos tiszta szemedből, hogyha kimúlásom híre sietve elér. Osztályrészem, hogy közönyös föld hantja takarjon. Mégis kivánom, hogy te ne légy szomorú. Ám emlékezz rám: szavaidban folytatom éltem, mindig fennmaradok, hogyha te nem feledel. Mégis, hogy szeretettel gondolj rám, illő bizonyára, hisz hû társ maradok, bárha halál ragad el. Bármi leszek, hamuvá s pernyévé válik a testem, jó emlékezeted mégse hagy el sohasem.

Kapcsolódó idézetek

1. Ne szánakozz rajtam. Ha keserû is távozásod, mily szép az emlék, mit bennem felejtesz. Zelk Zoltán
2. Hûségesnek lenni annyi, hogy akkor is gondolok rád, mikor távol vagy, ha megjössz, örülök neked, és nem kérdem, merre jártál. Ha elmész, szomorú vagyok, szomorú, mintha örökre mennél el. Bánatos vagyok, mikor te bánatos vagy, örülök, mikor örülsz, és megpróbállak mindig jókedvre deríteni. És soha, soha nem hagylak el.
3. Most elköszöni kell, csendesen. Remélni, hogy nyomot hagyok a szíveken. Ígérd meg nekem, hogy nem felejtesz el, hiszen a részem vagy és a szívemben mindig ott leszel. Caramel
4. Tudom, mi bántja a szívedet, Add nekem most a könnyedet, Az álom lassan véget ér, A remény mindig megmarad, A lelkedben él, S mi emlékszünk majd rád, Ne félj!
5. Lassú kortyokban nyelném újra és újra drága lényed mámorító közelséged soha meg nem unnám veled a létezés szégyenét elviselni megtanulnám de fogytán már időnk otthonunk és vesztőhelyünk ez a sivár kietlen terep ne sírj te gyönyörûséges ne fordítsd el a fejed öleljük inkább át egymást vacogva hideglelősen ameddig csak lehet.
6. Szólj hozzám reggel egy jó szót, mielőtt hazulról elmégy, s becsukod az ajtót, napközben történhet oly sok minden, ki tudja, viszontláthatjuk-e még egymást, kincsem. Jó éjszakát is kívánj szépen, Ki tudja, felébredünk-e reggel, vagy mégsem. Az élet elillan sebesen, Ezért nem mindegy, kedvesem, mi volt hozzám utolsó kérdésed, és milyen volt az utolsó nézésed. Ezért mindig egy jó szó legyen az utolsó, ne feledd, az utolsó örökre szólhat.
7. Beleírom a szívedbe kedveskedő szép szavam! Jussak akkor is eszedbe, ha örömödnek híja van! Hátha tudok varázsolni az arcodra szép mosolyt, ha a szíved szomorú volt, s szemeidnek könnye folyt! Aranyosi Ervin
8. Ha ez lenne az utolsó alkalom, hadd mondjam el, hogy soha ne felejtsd, (...) szeretlek, és mindig is szeretni foglak. Mindegy, hova mennek a lelkek a halál után, az enyém mindig vigyázni fog rád.
9. Minden egyes könnycseppedben ott leszek még veled, És bár szomorú a dalom, mégis szívből küldöm neked, Hogy legyen valami, miben megőrizheted emlékemet, Még akkor is, ha már régen összetépted fényképemet.
10. Ha meggyûlölne téged az egész világ, akkor is szeretnélek, és szeretni foglak még akkor is, amikor egyszer két nap fog sütni az égen. Bújj a föld alá, rohanj keresztül égő tûzön, én mindig követni foglak. Kölcsönös a mi szerelmünk, és nem választhat el minket senki sem. És kedvesebbek nekem a veled töltött órák, mint a túlvilág illatos mezői. Ha meggyûlölnél engem és elûznél magadtól, én akkor is tovább szeretnélek. A te képed tükröződik szemében az én gondolataimnak. És téged látlak én ébren vagy alva, mindig csak veled beszélek én. Ha egyszer meghalok, akkor ne mondd, hogy elérkezett az utolsó órám, hanem sírba tett engem hozzád való szerelmem. És legyek bármily távol tőled, mindig melletted vagyok, és szemeim csak téged látnak. Alexandre Dumas