Még én sem tudom, hogy miben hiszek. Nem akarok ilyen pszichedelikus arc lenni, de néha ülök otthon, nézem az eget, és azt érzem: mi ez a fal, mi a tököm ez az asztal, mi ez, amiben vagyunk? Mi ez az egész szimuláció, amiben mozgunk?

Kapcsolódó idézetek

1. Célokat tûzünk ki magunk elé, mert azok a kontroll érzetét keltik. De ez csak illúzió, mert néha megremeg a föld, és el kell fogadnunk azt, ahová kerülünk, akár szilárd a talaj, akár nem.
2. Hát nem veszed észre saját magad az összes képben, amit szeretsz? Ilyenkor úgy érzed, sugárzás hatol keresztül rajtad. Ezt nem lehet tisztán kielemezni vagy elmondani. Mit csinálsz most, ebben a pillanatban? Nézel egy képet a falon. Nem csinálsz semmi mást. És mégis, ettől érzed, hogy a világon vagy. Azt üzeni a kép: igen, most itt vagy. És igen, van a lényednek egy olyan része, amelyik mélyebb és édesebb, mint hinnéd. Don DeLillo
3. Tudod, miben hiszek? A sült galambban. (...) Én úgy érzem, hogy egész életemben rohangálok, ugrálok a levegőben, mindig tátva van a szám, és vagy belerepül, vagy nem. De talán belerepül.
4. Fakó fényképpel nézek egyre szembe, ahogy az íróasztalnál ülök. Mi minden jut egy képről az eszembe, láttán borongok és felderülök. Dsida Jenő
5. Forog a világ és benne én is, megállni kéne, de hogyan mégis? Szürke falak, színes álmok, üres térnek nagy világot!
6. Falak... mindenütt beléjük ütközünk, behatárolnak bennünket. Megpróbálhatjuk elkerülni őket, vagy áttörni rajtuk, vagy hagyhatjuk, hogy körénk záruljanak. Időnként azonban, ha mázlink van, valaki kinyit egy ajtót, és akkor rajtunk múlik, hogy lesz-e bátorságunk átmenni rajta.
7. Bemegyek, visszatérek. Remélek, nem remélek. Fejteném, mint egy álmunk, még mit lehetne várnunk. Illyés Gyula
8. Kezdem úgy érezni, hogy a házak és a bennük élő emberek valahogy hasonlítanak egymásra. Néha elgondolkozom azon, hogy én vajon milyen házra hasonlítok?
9. Kívülről tudjuk egymás gesztusait, de fogalmunk sincs, mi zajlik bennük. Mintha az emberek házak lennének, tágas szobákkal, de kicsi ablakokkal. Becky Albertalli
10. Álmodozunk, és szédülünk. Úgy érünk földet, hogy igazán el sem hisszük, hogy valaha lebegtünk. A fogadalmakat szétrágja a rozsda. Mégis újra kezdjük. Szívdobbanást érlelünk, kérés nélkül osztogatjuk. Elesünk. Egyedül legvégül mindig elesünk. Átlényegülünk. És valami ismeretlen oknál fogva, hiszünk. Nem bevallottan, de hiszünk. Albert Tímea