Meg kellett volna ölelnünk, talán megcsókolni, megmondani neki, hogy szeretjük. Egyszerûen, ember módra megsajnálni. De nem tettük. Restelltünk szentimentálisnak látszani... mi egyszerûen vakok voltunk, esztelenek!

Kapcsolódó idézetek

1. Szeressük egymást, azt mondom. Szeressük így sejtve, érezve, félreértve, "átképzelve", és ismeretlenül. Így, vakon tapogatózva is szeressük egymást és bocsássuk meg minden hibánkat és tévedéseinket. Müller Péter
2. Egyikük sem szólt semmit, amikor megölelték egymást. A szavak néha nem mondanak eleget, a betûk és a nyelvtan mélysége nem volt elég ahhoz, hogy pontosan kifejezzék a szív érzéseit. J. R. Ward
3. Az emberek nem tudnak szeretni. Inkább harapnak, mintsem csókolnak. Pofoznak, ahelyett, hogy simogatnának... talán azért, mert tudják, hogy a szerelem könnyen elmúlik. Hirtelen lehetetlenné, mûködésképtelenné válik. Így inkább megelőzik ezt a félelmüket és a vele járó vigasztalást, a keserûséget, a kiábrándulást, amik mindig ott vannak a háttérben.
4. Nincs hatalmunk egymás élete felett (...). Nem tudjuk megmenteni a másikat. Jelentéktelenek vagyunk. Mindaz, amit adhatunk egymásnak, pusztán némi jóhiszemûség. Egy kis bizalom. Semmi több. Üresek vagyunk. Kovács Krisztián
5. Szeretni csak kitárt karral lehet. Ha karunkat összefonjuk, rá fogunk döbbenni, hogy már csak önmagunkat öleljük. Leo Buscaglia
6. Sötét volt. Még mindig nem mertem kinyitni a szemem. Egyikünk sem mozdult. (...) Talán nem is éltünk már. Átváltoztunk. Mi voltunk a szerelem. Sokáig. Vagy csak pillanatig. Talán mégis végtelen sokáig. Sötétség. Csend. Lélegzet nélkül. Szilvási Lajos
7. Nem azért szeretünk, mert jót akarunk cselekedni, segíteni akarunk vagy meg akarunk védelmezni valakit. Ha így volna, egyszerû tárgynak tekintenénk a másik embert, magunkat pedig nagylelkûnek és bölcsnek tartanánk. Ennek semmi köze a szeretethez. Thomas Merton
8. Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam neked, Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem veled. Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed, Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed.
9. A szerelem szó sérült, nem okos és nem buta, csak szomorú és megszégyenített, eltakarja az arcát és halkan zokog, megraboltuk, kiüresítettük és megfeledkeztünk tartalmáról.
10. A két szemem oda kellene adnom egy vak embernek. A két fülem egy süketnek. A két lábam egy lábatlannak. A két kezem egy olyannak, akinek leesett a két karja. Az orrom oda kéne adnom egy orratlannak. A fogaim egy fogatlannak. A szívem egy szívtelennek. A hajam egy kopasznak. (...) Ha ennyire oda tudnám magamat adni, még akkor sem mondhatnám magamat önzetlennek, tudom. Szép Ernő