Még nem telt el sok idő, de már felszállt a köd Úgy aludt ki a tûz, ahogy a fellángolás jött.

Kapcsolódó idézetek

1. Elaludni készül a nyár, Ködök lusta fellege száll, Hûvösebb az éjszaka már. Vigyázz rám! Dés László
2. A tûz egy pillanatnyi, átmeneti dolog - a tünékenység megtestesülése. Hirtelen jön, életre üvölti magát, amikor a forróság összeér a levelekkel, és fellobban, éhesen táncol, amíg körülötte minden megfeketedik, és összetöpörödik. Amikor már semmi sem maradt kialszik, eltûnik, semmit sem hagy hátra, csak felhasználhatatlan tápláléka hamvait. Dan Wells
3. Midőn tûz és víz összekerülnek, sustorgás és gőz lesz belőle; védi magát a tûz, aztán elalszik, a víz elpárolog, kormos nedvességet hagyva maga után. De ha két tûz kerül együvé, egymásba kap a láng, és hatalmasan csapdosnak fölfelé. Alban Stolz
4. Égett a gyertya és meglobbant, ha a lehelet, vagy a gondolatok elreppentek mellette; a lehelet aztán szétesett, a gondolatok fáradtan leszálltak, mint a haldokló madár, és elmúltak. Fekete István
5. Minél hamarabb lobbanunk lángra, annál előbb kialszik a tûz. Ha óvatosak vagyunk, valószínûleg sokkal tovább izzhatunk.
6. Már a szép nap lenyugodott, Egészen bealkonyodott És setétbe vonta magát, Adjon Isten jó éjszakát! Benedek Elek
7. Most már nem félt; a félelem olyan gyorsan párolgott el, ahogy a lidérces álmát felejti el az ember, holott az imént még dideregve és fogvacogva riadt fel - de aztán végigtapogatja magát és körülnéz a szobájában, megbizonyosodik róla, hogy az egészet csak álmodta, és az emlék máris fakulni kezd. Mire felkel, a felét már el is felejtette; mire kibújik a zuhany alól és megtörülközik, a háromnegyede is elillant; reggeli utánra pedig már foszlánya sem marad. Eltûnt mindenestül... a legközelebbi alkalomig, amikor az újabb lidércnyomás szorításában minden régebbi félelem feltámad. Stephen King
8. Amikor az ember alszik, némiképp megszûnik létezni, ha meg csak úgy tesz, mintha aludna, az meg olyan, mintha úgy hinné, az égvilágon semmi nem történik, remélve, hogy a dolgok közben maguktól elrendeződnek. Fabio Geda
9. Kihunyt a láng. Már csak parázslik. Fölém subát terít az este. Hamvadó tûznél üldögélek, s várom, Kedves, hogy megjelensz-e? De nem! Hogyan is jelennél meg? Belőled csak emlékek élnek... Ratkó József
10. Egy szép napon egyszer csak elvonul a sötét felhő, mintha soha nem is létezett volna. Nem mindennapos jelenség, de előfordul, ráadásul sokszor látszólag minden ok nélkül. Nem történik semmi különös, csak eltûnik az árnyék. Katarina Mazetti