Megalázott minket a sors, Téged velem s engem veled, Hogy nem tudtunk többet adni Egymásnak, csak egy-egy sebet.

Kapcsolódó idézetek

1. Bárcsak másképp alakult volna az együtt töltött időnk (...), de olyanok vagyunk, amilyenek, a sors pedig nem teljesíti minden kívánságunkat.
2. A sorscsapások felett nincs hatalmunk. Muszáj elviselnünk, ami történt, bármilyen nehéz. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy nem gyûlöljük meg az életet, különösen nem a mások boldogságát azért, mert a miénk elveszett. Kornis Mihály
3. Egyikünk sincs szétesve, csak a sors kicsit megrángatott bennünket. (...) De néha azért mutat felénk egy kis könyörületet is. Orson Scott Card
4. Szerettem volna még élni köztetek, de a sors másképp rendelkezett. Küzdöttem, de már nem lehet, szeretteim, Isten veletek!
5. Gyógyíthatatlan a seb, amit a sors adott reánk, Felejthetetlen az óra, amikor földet dobtak rád.
6. Gyöngék, gyávák, bolondok mindaketten, nem bíztam benned eléggé, s te bennem; a legnagyobb jó voltál életemben és most mégis a kevésért siratlak: minden kincs a kezdete volt csak annak, mit bûneim benned eltékozoltak. Szabó Lőrinc
7. Nyomorultak vagyunk mindketten, megnyomorította a lelkünket a sorsunk. De két törött félből talán lehet egy ép, egész... Szurovecz Kitti
8. Ha már miénk a gyötrelem, S még gyöngeség rendeltetett, Erőt adj hozzá, Istenem, Hogy ne mutassuk senkinek! Fernando Pessoa
9. Volt néhány évünk, véget ért. Elromlott, mindegy is, miért, hagyjuk hát végre, kit mi sért, ez, amit ránk a sors kimért. Birtalan Ferenc
10. Elválunk most már. Te is elmégy, én is. Hogy összeforrott a mi sorsunk mégis. Ady Endre