Megesik néha, hogy otthonról a komor ábrázatomat hozom magammal. Merő szórakozottságból. Idebent aztán előbb-utóbb figyelmeztetnek, hogy ideje maszkot cserélnem. Az ilyen súlyos egyéniségektől, mint amilyen én is vagyok, elvárják a rendszeres és egyenletes derût. A permanens jó kedélyt.

Kapcsolódó idézetek

1. Van úgy, hogy szemberöhögöm magam, kipottyantom a kezemből a gyászt, de az örömnek sem kapok utána. Rám száradt ez az egykedvû derû, a túlélés makacs ígérgetése. Nádasdy Ádám
2. A színekkel mindig azt akarjuk magunkhoz venni, amelyből épp hiányunk van (amúgy nem csak a színek tekintetében van ez így). Ha megnézzük, hogyan öltözködik egy depressziós ember, sokszor látjuk azt, hogy igen színes, élénk színeket visel. Mintha a színektől várná, hogy jobb kedvre derítsék őt. Jean-Gabriel Causse
3. Vannak nagyon jó napok, amikor jóban vagyok az egésszel is, mindennel. És vannak olyanok, amikor kikérem magamnak ezt a förmedvényt. Cserhalmi György
4. Ez az idült mosolygás, ez megy az agyamra. Mosolyogni mintha elfelejtettünk volna, most már csak akkor vigyorgunk, ha ránk szakad egy lottónyeremény, egy előléptetés vagy hasonló. Van karriermosoly, van fel-akarlak-szedni mosoly meg az örülök-hogy-fel-akarsz-szedni s más hasonlók, de a szép-napunk-van mosoly eltûnt, mindörökre.
5. Muszáj egy kis lazaságot csempészni a mindennapjainkba. Jólesik olykor venni egy mély lélegzetet, és mosolyogva várni a jövőt. Stéphane Garnier
6. Az erős férfinak is szüksége van valakire, aki derût csempész a hétköznapokba. Valakire, akihez teljesen őszinte lehet. Valakire, aki előtt elismerheti, hogy néha kételkedik és fél. Nehéz folyton szerepet játszani. Mindig könnyednek és jókedvûnek lenni, hogy senki se vegye észre, valójában mi játszódik le benne.
7. Normál esetben az ember mindig a pozitív képet sugározza magából. Mosolygunk, szép ruhába öltözünk. Ez automatikus. És amikor hajlandó vagy kimutatni valamit a szarodból, akkor azzal még közelebb engeded az embereket magadhoz. Dombóvári István
8. Korunk embe­rét - úgy látom - annyiféle hatás éri minden oldalról, hogy lassanként elveszti saját ábrázatát. Elszemélytelenedik. A közösség mégis egyénekből áll. Némelyek azonban ezt nem veszik tudomásul, s arra törekszenek, hogy az embert megfosszák saját véleményétől. Mert úgy azután könnyebb bánni vele.
9. Nem is olyan könnyû hízelegni - szívósságot és fáradhatatlan mosolygóizmokat kíván meg. Néha a saját affektált nevetésem hangjától felfordul a gyomrom. Susan Barker
10. A derûs ember boldogabban él, mint akinek fejében örökösen vészjósló, komor gondolatok kavarognak, s figyelme a jelen és a jövő megítélésében is szinte mindig csak a már meglevő, valamint a bekövetkezendőnek, elkerülhetetlennek vélt bajok, sérelmek, bosszúságok körül forog. Grétsy László