Megfájdult a szívem a nagy bánatba, Hogy szeretlek, nem tehetek én róla. Bár bírnálak, bár tudnálak felejtni, Ne tudnálak oly igazán szeretni!

Kapcsolódó idézetek

1. Szeress most úgy, ahogy nem lehet, ahogy nem lehetek veled! Miért kellett, hogy megkívánjam, ugyanúgy, ahogy elhibáztam! Úgy, ahogy nem lehet, ahogy nem lehetek veled!
2. Jöjj és rázd fel dermedt szívemet, Mert nélküled így élnem nem lehet; S légy égi üdv, vagy kínzó gyötrelem, Mit bánom én? csak téged bírjalak Oh szerelem!
3. Én bántottalak és megaláztalak, örömeidtől de sokszor megfosztottalak. Nem tudom jóvá hogyan tehetném minden fájdalmas pillanatodat. Pedig nagyon szeretném. Juhász Ferenc
4. Annyira fáj, hogy nem lehet a kezed a kezemen örökké, A szíved a szívemen, a nyom, ami elkísér, mielőtt mennél. Annyira fáj, hogy nem lehet az időt megfogni, ha kérem, Bármire képes lennék érted, ha fordul az érem. Children of Distance
5. Annyi bánat a szívemen, kétrét hajlott az egeken. Ha még egyet hajlott volna, szívem kettéhasadt volna. Kányádi Sándor
6. Ha a kedvességed bosszant, fáraszt, Mikor nem adok, és nem várok választ, Mikor szeretni már nincs mit bennem, Akkor nagyon kell, hogy szeress engem! LGT
7. Maradj velem, segíts nekem, Vigyél haza, fogd a kezem, Szeress nagyon, fáradt vagyok, S nehéz a szívem. Balázs Fecó
8. Úgy vártam én minden szavad, De ajkad néma maradt, És láttam, te is úgy fájlalod, Hogy nincs mit mondanod, A búcsú könnyû volt neked, A bánat nekem maradt, Mert úgy, ahogy én szerettelek, Szeretni nem szabad. Galgóczi Erzsébet
9. Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak újra, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem. Margaret Mitchell
10. Ha hallod durva átkom, Halld ki, hogy szánva bánom Mindet, mi ért, a bántást S mégis máglyára vetlek: Szégyenlem, hogy sorsommal Csipőd ringása bánik: Túlságosan szeretlek. Ady Endre