Menetrendszerû az agymosás, és árnyaltabb, mint egy orwelli látomás. Szemben az árral menetelek, társakat keresek, erről énekelek. Gerillák kérlek, vezessetek! Harcolni akarok, de nem tudom, minek. Mert ha olyan nagy lázadó leszek, azt hiszem, még magamra is teszek.

Kapcsolódó idézetek

1. Csak menetelek, már látom magam előtt a célt, A fülem bezár, a szemem kinyit, a szívem acél. Sokan feladják, az akadályokat nem úgy veszik, Ne nézz vissza, ahogyan azt sokan teszik.
2. Betûzgetem még a történelmet, néha óriásnak nézem, ami törpén elment, néha megállok, de sorsom egyre unszol, nógat előre, s én számolom a véres sorompókat, számolom, míg el nem jutok a legutolsóig. Kétmilliárd ember lesi léptem, engem szólít, dulakodik értem, kérdez, s a lelkemben kutat: megállok vagy továbbmegyek, vállalom az utat, az újat, a töretlent; vagy jobb talán, azt tartom, sétálni a tükörsima, megszokott aszfalton? Vallani kell...
3. Menjünk, kérlek, mert én még élni akarok, Bebörtönöz a sorsunk, de legyünk végre szabadok! A dolgok körülötted elrontják a holnapot, továbbállnak és kívánnak szép tegnapot. Értelmetlen életed érvágásra élezve, kilátásom képtelen korátokra képezve, a kezeink lefogva, érintésre éhezve, a szívünk darabokban, az életünk már szétszedte.
4. Az ember többet elvisel annál, amennyit képzel. Túlélem. Megyek fényes, sima arccal: szárnyas sorsom verdes suhanni készen. Orbán Ottó
5. Különbözőek az embereket mozgató szükségletek és kényszerek. Ami egyiküknek megváltás, az másikuknak börtön. Carl Gustav Jung
6. Gyalog és könnyû szívvel indulok a nyílt úton, Épen, szabadon, előttem a világ, Akárhova elvezet a hosszú barna fonal. Többé nem kérdem a szerencsét, magam vagyok a szerencse, Többé nem sopánkodom, nem késlekedem, semmi hiányom, Elmarad az otthoni gond, kétség, óvatos ingadozás, Egészségesen, elégedetten haladok a nyílt úton. A föld elég nekem, Nem vágyom a vezércsillagokat közelebb vonni az égről, Tudom, ahol vannak, helyükön vannak, Tudom, segítik a hozzájuk tartozókat. Walt Whitman
7. Amikor a világ fájdalma olyan nagy, akkor az ember védekezik a maga sete-suta módján, és az egyik eszköze az önámítás. Furcsa kis alattomos teremtmény ez, észre sem vehető, meglapul a lelkünkben és onnan irányít tévútra gondolatokat, érzelmeket. Mint egy álforgalmi rendőr egy krimiben, összekeveri a dolgokat, egyetlen cél miatt, hogy jobban érezd magad a bőrödben. Jobban, dehogy. Hogy elviselhető legyen.
8. Megálmodom, belelátom. Megkövetem, megkövetelem, Megszelídítem, megbánom. Quimby
9. Mindenütt tömeg. Mindenből sok van, túl sok. Ember, gép, ház, zaj. Túl sok akarat feszül össze, ellentétesek is. Millió ablak mögött mind csinál valamit. Az is, aki semmit. Aki csak unatkozik, vagy henyél. Vagy alszik, pihen, erőt gyûjt. Õk is fogyasztják az oxigént. Nemere István
10. Az őrültekhez szólok. A különcökhöz. A lázadókhoz. A bajkeverőkhöz. Akik nem követték a többieket. Akik másképpen látták a dolgokat. Nem szerették a szabályokat és nem törődtek bele a változatlanságba. Idézheted őket, vitatkozhatsz velük, dicsőítheted vagy gyalázhatod őket, de egy dolog nem fog sikerülni, mellőzni őket, mert ők az új utunk, ők viszik előre az emberiséget. Egyesek őrülteknek látják őket, mi viszont zseninek, mert akik olyan őrültek, hogy azt hiszik, megválthatják a világot, meg is teszik.