Mennyi bûne van annak az ezerfejû hidrának, amit mi közönségesen "társaság"-nak nevezünk. És éppen ez a társaság ítélkezik a legteljesebb nyugalommal afölött a tagja fölött, "akin" kiütközik a fekély, amelyben a "társaság" szenved. Milyen ájtatos szemforgatással, milyen orrfintorral, milyen messzire igyekeznek az emberek elkerülni azt a szegény ördögöt, aki elég szerencsétlen volt, hogy éppen rajta ütött ki a társadalom általános fertőzöttsége.

Kapcsolódó idézetek

1. Akár tetszik, akár nem, egy nagy család tagja. Az emberiség családjáé. Ideges, veszekedős társaság, gyakran téved, sokszor jön zavarba, de olykor nemes és csodálatra méltó, és ami a legfontosabb, minden tagjára ugyanaz a sors vár. Dean Ray Koontz
2. Vannak emberek - és asszonyok is - akik túlságosan drágán kénytelenek fizetni minden örömért. Valahogy ellenük esküszik minden, pedig talán nem rosszabbak azoknál, akik büntetlenül követnek el hasonló vagy még nagyobb rosszat. Mintha egynek kéne szenvedni sok más helyett és annyit, hogy az tökéletesen elegendő legyen valamennyinek. Mika Waltari
3. Az emberiséget két élesen elkülönített csoportra osztják: tisztességes emberekre és gonosztevőkre, az utóbbiak jóval többen vannak és jóval hatalmasabbak, és a tisztességes embereknek jóformán más örömük sincs, mint hogy időnként összebújnak, és alaposan odamondogatnak a szélhámosok, kalandorok és egyéb gazemberek társaságának. Arcukra ilyenkor titokzatos undor ül ki, szájuk és orruk parányit vonaglik, mintha sok kilométeres távolságból szimatolnának valami förtelmes szagot. Hevesi András
4. Mindannyian bûnhődni fogunk, akárhogy is alakul. Az az élet egyik törvényszerûsége, az emberek bûnhődnek. Bûnhődnek, amiért jók voltak, bûnhődnek, amiért rosszak voltak. John Hoyer Updike
5. Az ember félénk és mentegetőző természetû. Már nem jár-kél emelt fővel. Nem meri kimondani: "Én ezt gondolom" vagy: "Én vagyok" - hanem ehelyett mindjárt valaki mást idéz. Ralph Waldo Emerson
6. Vannak hősök és vannak szörnyetegek, de a legtöbbünk olyan közönséges halandó, aki a számára túlságosan is zavaros események örvényébe kerül. Wilbur Smith
7. Mindenki hibázik, csak van, akinek szerencséje van, és vagy nem derül ki, vagy ha ki is derül, nincs komoly következménye. A nép pedig keresztre akarja feszíteni azt, aki mulasztott, és ez kiderült, miközben a többiek is ugyanolyan esendők.
8. Ahelyett, hogy a társadalom jóllétét a természet (beleértve az embert is) egészségével és sokféleségével mérnénk, beteg modern rendszereinkben a fejődést elvont gazdasági mutatókban fejezzük ki, ami felmorzsolja a morális értékeket és a világ animáját is. A tömegtermelést állandósító és a Föld erőforrásait kimerítő fogyasztás ösztönzése, azzal az illúzióval színezve, hogy ez maga a jólét, egy ördögi kör része, amely kárhozatra ítéli bolygónk minden lényének egészségét és életét. Szemmel láthatóan az ember az egyetlen faj, amelynek sikerül elpusztítania a környezetét, és beteljesítenie saját végzetét.
9. Az összeesküvés-szindróma egyfajta társadalmi betegség: sokan képtelenek elfogadni a megtörtént esetek triviális magyarázatait, inkább valami okkult hatalom kezét látják a dolgok mélyén, és hát ezzel a felelősségek elől is remekül el lehet menekülni: nem, ez nem a mi hibánk, hanem a tudodkié. Hát így megy ez. Umberto Eco
10. A világ úgy van berendezve, hogy egy-két ember diktál mindig az összesnek, és ebből van mindig a galiba. Olyan ez, mintha az elefánt tûrné, hogy az ormánya végén lévő szúnyog mondja meg, mi legyen az ábra. És az emberiség ilyen. Hiába vannak a népek millióan, a vezér meg csak egyedül, mégis a vezér mondja meg, hogy mi legyen a néppel. És nem a nép, hogy mi legyen a vezérrel. És a hülye nép ezt tûri. Cserna-Szabó András