Mert az olvasás betegsége bevette magát szervezetünkbe, olyannyira legyengíti, hogy aztán könnyû prédája lesz annak a másik átoknak, amely a tintásüvegben tanyázik és a tollban ágaskodik. A szerencsétlen írni kezd. Utolsó fillérét is odaadná, csak egy kis könyvet írhatna és híres emberré lehetne, de Peru minden aranya sem válthatja meg számára egy jól formált mondat kincsét.

Kapcsolódó idézetek

1. Sokan eredendően pozitívumnak tartják az olvasást és a könyveket, mintha a tintával tarkított és összefûzött lapok a lélek egyedülálló hatalommal bíró gyógyszerei lennének. Pedig egy pillanat alatt belátható, hogy ez a legkevésbé sem igaz: az olvasás és a könyvek mérhetetlen kárt is okozhatnak.
2. Túl rövid ideig élünk. Olvasunk egy folytatásos regényt, amit úgy adnak a kezünkbe, hogy az elejét nem láttuk, beleolvasunk, és egyszer csak kiveszik a kezünkből, és nem olvashatjuk el a végét.
3. Annak, hogy a jót olvassuk, feltétele, hogy ne olvassunk rosszat. Mert az élet rövid, az idő és az erők korlátoltak. Arthur Schopenhauer
4. Annyira hozzászoktunk a látható nyelvhez, az íráshoz, hogy nélküle el sem tudjuk képzelni a világot. Pedig a használata nagyon korlátozott, nehéz megtanulni, és kevesen tanulják meg igazán jól, falakat épít az emberek között, kirekeszti azokat, akiknek az agya az olvasástól különböző mûveletekre alkalmasabb, behatárolja a szellemi életünket, fejlődési és érési lehetőségeinket. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir
5. Balgaság volna azt hinni, hogy egy jó könyveken tartott gyerek valami ellenmérget hord magában a rossz olvasmány ellen. Nem olvassuk még mi felnőttek is az újságot? - Miért? Mert az agy tohonya állat, és rákap arra, ami üresen vagy csaknem dolog nélkül hagyja, nehogy más, nehezebb munkát végeztessünk vele. Németh László
6. Jön egy ötlet, de abban a pillanatban, hogy elkezdek rajta gondolkodni, már sérül, már nem lehet maradéktalanul szavakba önteni. Elveszik belőle egy csomó minden. És mire papírra vetem, addigra még inkább. Nemere István
7. Olcsón senki sem lehet nagy emberré. A lángész könnyekkel öntözi meg alkotá­sait. A tehetség: erkölcsi lény, s mint minden élőlénynek, en­nek is van betegségekre hajlamos gyermekkora. A Társada­lom éppen úgy visszalöki a tökéletlen tehet­séget, mint ahogy a Természet elsodorja a gyönge vagy rosszul alkotott teremt­ményeket. Aki az emberek fölé akar emelkedni, annak elő kell készülnie a küzdelemre, és nem szabad meg­hátrálnia sem­mi nehézség elől. A nagy író olyan mártír, aki nem fog meg­halni. Honoré de Balzac
8. A vidéki ember csak napilapot olvas, s ha már megvitatta az újság cikkeit, nem tud miről beszélni. Itt igazi csapás, ha valaki gazdag! (...) A gazdagnak még kevesebb dolga akad, mint a többinek, s ezért látszólag még rosszabb. Életük azzal telik, hogy mikroszkóppal tanulmányozzák szomszédaikat; unalmukat nem tudják más gyógyszerrel enyhíteni: mindenki a másik kémje; az első hónapokban az idegen előtt ez leplezi szellemük meddőségét. Stendhal
9. Az élet rövid. Mindig veszítünk, ha lényeges dolgokat halasztunk el. A hátramaradó évek vagy órák olyanok nekünk, mint egy értékes anyag, amely könnyedén porlad, és észrevétlenül szét tud morzsolódni. Felbecsülhetetlen értéke ellenére az idő nem tudja megvédeni magát: olyan, mint egy gyerek, akit bármilyen járókelő el tud csalogatni. Matthieu Ricard
10. Az erkölcs csak tintával írt szó. Megsárgult papíron. Féltékenység, irigység, bûntudat. Ezek már legyőzött betegségek. Tüdőbaj, lepra, szifilisz. Igen. Az emberiség fejlődik. Hallgrímur Helgason