Mert mi teremtünk szép, okos lányt és bátor, értelmes fiút, ki őriz belőlünk egy foszlányt, mint nap fényéből a Tejút, - és ha csak pislog már a Nap, sarjaink bízóan csacsogva jó gépen tovább szállanak a mûvelhető csillagokba.

Kapcsolódó idézetek

1. Mi magunk teremtjük meg azokat az illúziókat, amelyek segítségével tovább élhetünk. És egy nap, amikor már nem vakítanak el, és nem is vigasztalnak, leromboljuk őket, egyik csillogó téglát a másik után ütjük ki a falból, míg nem marad más, csak az őszinteség ragyogó fénye. Felszabadít ez a fény. Kell. Rémisztő. Mezítelenül, kiürítve állunk előtte. És amikor a szemünk már nem bírja tovább, új illúziót teremtünk, amely ismét megvéd bennünket a nyugtalanító igazságtól. Libba Bray
2. Amikor igazán nehéz idők járnak, és durva viharok tombolnak, azt először súlyos csapásként éljük meg, de aztán a tettek mezejére lépünk. Összedugjuk okos fejünket, és kitalálunk valamit. Segítünk egymásnak. Mi, emberek nemcsak értelmesek vagyunk, hanem velünk született, az evolúció során kifejlődött empátiával is rendelkezünk. A nehézségekkel teli évezredekben ez mentett meg bennünket. A múltban is átvészeltünk minden megpróbáltatást, és túl fogunk jutni ezen az éghajlatváltozáson is, amely a mi kezünk nyomát viseli. És ebből valami jobb születik majd. Marcus Rosenlund
3. A gyerekek figyelnek bennünket, és nekünk óriási a felelősségünk abban, hogy jó példát mutassunk nekik. Vigyáznunk kell rájuk, mert - ellentétben velünk, felnőttekkel - ők nem utálják egymást, nem pusztítják el a bolygónkat és egymást sem. Luc Besson
4. Gyermekeink mélyen hisznek a jóságunkban. Úgy gondolják, szüleik tisztességes és becsületes emberek, és álmukban sem gondolnák, milyen súlyos vétkek száradhatnak a lelkükön. Ez persze csak az első nagy eszmélésig van így: a kamaszkorból kikapaszkodó ifjút már nem lehet megvezetni. Nógrádi Gergely
5. Gyerekeink tényleg az élet lényegével kapcsolnak össze minket, prototípusai mindannak, ami világunkban igaz és szép. Alison Gopnik
6. Aki előtt csillogunk, azt szívesen tekintjük napnak. Friedrich Nietzsche
7. Nagyon okosnak hisszük magunkat, mindenre megvan a válaszunk. Szeretnénk mindent átadni a gyerekeinknek, de elég megkaparni a felszínt ahhoz, hogy rátaláljuk a bennünk rejlő gyermekre.
8. Úgy növünk fel, hogy azt hisszük, mindennek van értelme. Az nem számít, hogy nem értjük az univerzumot irányító törvényeket, hiszen tudjuk, hogy valahol a nagyvilágban él néhány agyas tudós, aki érti, és ebben van valami megnyugtató. Karen Marie Moning
9. Mi örök gyerekek, valamennyien, örök megbántottak és örök bizakodók. Maga így szokta mondani: "A csillagok azok a kis lámpások, amik felé haladnunk kell, ha boldogok akarunk lenni. Nézd meg csak jól, a te csillagod is ott fönt van." S én úgy véltem, az ezermillió csillag között látom is a magam kicsi csillagát, amelyet bizonyára Anyám meszelt fel az égre a hosszú nyelû, festékes fejû meszelőjével ugyanúgy, ahogyan a házak falára szokta felmeszelni a lila, kék, vörös, zöld és mindenféle díszeket. S azóta is úgy hiszem, a felé a csillag felé menetelek szakadatlanul. Roppant utakat tettem meg, roppant megpróbáltatások között, fáradhatatlanul és azzal a tudattal, hogy sohasem érkezhetem be a célba. Mert csodálatos valami - nemhogy közelednénk, de egyre inkább távolodunk a céltól. Mennél többet tanulunk, annál kétségbeejtőbb a tudatlanságunk, mennél többet dolgozunk, annál inkább elveszítjük értékünket. De nincs kibúvó: a csillag csakugyan ott ragyog a fejünk felett, s akinek sikerül hozzátámasztania a létráját, az fel is jut a közelébe. Kassák Lajos
10. Fiúk és lányok. Ez hajtja előre a világot, vagy legalábbis ez teszi valamelyest izgalmasabbá. Suki Kim